Következzenek a körmentek részei, illetve szereplői.

A Cruz de guía. Ez a kereszt nyitja meg a körmenetet. Általában két vagy négy lámpás nazarénus kíséri. Mivel ő megy elől, a körmenet menetrendje is hozzá igazodik, illetve fordítva. Neki kell a megadott időben, a megfelelő helyen (utcában, sarkon, téren) lennie. Ha 2 igazodási pont között a menet kicsit lemaradt tőle, akkor a következő helyen bevárja őket.

Minden körmenet egy díszes, a Passió 1-1 állomását bemutató paso (latinul: passus 'jelenet, szenvedés') - lábakkal ellátott állványok, amelyekre a képeket helyezik - köré rendeződik. A paso-k virágdíszítésében visszaköszönnek az adott testvériségnek a színei, ahogy a felvonulást kísérők díszes ruháin is. 

Az úgynevezett costalerók cipelik az emelvények súlyát, amelyeken a bibliai ábrázolások jeleneteit ábrázoló képek pihennek. Az elöljáró vezeti őket, akinek az a feladata, hogy a lehető legnagyobb ünnepélyességgel és egységben vigye végig a pasót. Mögöttük vonulnak a nazarénusok, hosszú tunikába, csuklyába és maszkba öltözve. 

A videón egy próbát lehet látni. Mivel nincsenek takarásban a costalerok, jól meg lehet figyelni, hogy milyen pozícióban, milyen mozgásokat kell végezniük a hosszú órákig tartó körmenet alatt.

Az első adatok a sevillai katedrális levéltárában található néhány metszeten jelentek meg. Ezek 1647-ből származnak, amikor a sevillai Corpus Christi körmenetet a vállukon vitték. A "costalero" kifejezés sevillai kifejezés: "akik a Passió képeinek pasosát hordozzák, a fejükre helyezett és a hátukon lecsüngő, kissé kitömött costallal". A "costal" egy darab zsákvászon vagy zsákvászon szövet. A costal a "morcillával" együtt a costalero ruházatának legfontosabb elemét képezi. Arra használják, hogy a paso szerkezetének megfelelő "trabajadera" (vagy bot) támaszkodjon rá. A "costaleros" a nyakukon, pontosabban a hetedik nyakcsigolyán keresztbe tett fából készült rudakat, úgynevezett "trabajaderas"-t (vagy "palos"-t) hordanak.

Mint egy százlábú.

A costalero társadalmilag megvetett volt, a pasos alatti munkáját ősidők óta a társadalom "lumpenjei" számára tartották fenn, akiknek egyetlen öröksége az izomerejük volt, mivel ezeket a szakmákat a társadalmi ranglétra legalsó fokára sorolták. Régen, ha egy costalero bement egy bárba, hogy kérjen egy pohár vizet, az emberek úgy elhagyták azt, mintha sárgaláza lenne. Ma már nincs ez így.

COSTALERO ruházat: 

COSTAL: Egy körülbelül 1,25 m hosszú és 0,75 m széles, bélelt hesszian szalag, amelyet a MORCILLA köré kötnek, a fej és a homlok köré igazítva, hogy a vállpántokra nehezedő súlyt és nyomást megtartsa. Vigyázni kell, hogy ne hagyjon ráncokat, mert ezek sérülést okozhatnak a costaleronak. 

MORCILLA (ez egyébként véres hurkát jelent, egyértelműen a hasonlóság miatt nevezték el így ezt): Szorosan feltekert, bélelt, pehellyel vagy pamuttal kitömött szövet. Arra használják, hogy "bölcsőt készítsenek" a hordozók nyakában, és hogy a pasok súlya erre nehezedjen.

FAJA: Cérnából, gyapjúból vagy pamutból készült fűző. Általában fekete színű, és a costalero derekára és veséjére igazítják, hogy megtámassza és megvédje őt a pasok súlyától.

ALPARGATA (a lábbeli): Általában fehérek vagy feketék, a testvériségtől függően. Manapság a viselet ezen része nem jellemző, mindenki a maga számárá kényelmes cipőt szokta felvenni.

A RUHÁK ELŐKÉSZÍTÉSE: Ezt a precíz munkát a costalerok végzik, páronként a morcilla fölé három részre hajtogatják a costalt, míg a társuk, a végeket fogva, a fejére tekerve igazítja meg, erősen meghúzva, hogy ne legyenek olyan ráncok, amelyek megsebezhetnék. 

Itt a paso és a fal közé már csak a Szentlélek férne be.

A körmentek talán legérzelemdúsabb pillanata az, amikor a kocsikat kihozzák a templom ajtaján a costalerok (ez az úgynevezett "salida"). A másik, amikor visszaviszik (ez pedig az "entrada"). A kocsik a rajtuk lévő képekkel gyakorlatilag minden esetben magasabbak, és alig keskenyebbek mint az ajtók, illetve kapuk. Ezért azokat vagy guggolva, vagy térden kúszva hozzák ki a templomból! Sokszor még ilyenkor is csak néhány centiméterre van az ajtó keretététől a felépítmény. Nagyan bonyolult és összetett, összehangolt munkára van szükség ahhoz, hogy baleset nélkül kihozzák a kocsikat. A paso-k 4 sarkán van 1-1 "felügyelő" és van egy 5. személy (az elöljáró), aki hangosan irányítja és animálja is a costalerokat. Ezt a műveletet az összegyűlt emberek csendben, teljes áhítattal figyelik, majd miután ez sikeresen lezajlott, tapsban törnek ki, kifejezve örömüket és tiszteletüket. 

A videón látható salida azért is különleges, mert ezt a kocsit, amin a Szűz látható, nem férfi costalerok hordozzák, hanem kizárólag nők! Miután kihozták a kocsit térden csúszva, a testvériség férfi tagjai segítenek nekik felemelni azt. Egy-egy ilyen kocsi méretétől függően több száz kg-t nyom, a nagyobbak elérik, akár meg is haladják a 2 tonnás súlyt is! Gondolj bele! Mintha egy zsák lisztet (30-50 kg) cipelnél a hátadon. Ők nem "csak" pár méteren át, hanem kilométereken keresztül teszik ezt! A kocsi méretétől függ a costalerok száma, 20-40 fő is lehet. Mindegyik testvériség eltérő útvonalon tartja a saját körmenetét, de mindegyiknek át kell haladni a város főterén. Az egyes körmenetek időbeli hossza, ahogy az útvonala is, eltérő. Vannak "rövidebbek", 4-5 órások, de olyanok is, amik 7 órán át tartanak. A costaleroknak 30-50 (!) méterenként meg kell állni 1-1 percre letenni a vállukról a kocsit, és megpihenni. Egyes körmeneteknél 1-1 pihenő közben váltanak a costalerok. 

Még ha nem is vagy vallásos, nehéz nem meghatódni egy ilyen megható hangulatú rendezvényen. Míg sokak számára ez egy szórakozással teli ünnep, mások számára az emlékezés és az elmélkedés hete. A Semana Santa kétségtelenül a kultúra szerves része és az identitás vitathatatlan jele.

Ezen a videón egy másik pasot hoznak ki, amely szintén épp csak kifér a kapun. Az olajfa meg is hajlik, miközben áthaladnak. Ez egyébként igazi; a törzse be van építve a pasoba, az ágak minden évben frissek.

A számunkra talán legkülönlegesebb ruházatú résztvevője a körmeneteknek az úgynevezett "penitente" (vezeklő, bűnbánó). Ők viselik a capirote-t a magas, kúpos kalapot. Spanyolországban a bűnbánati öltözködés és a körmenetek kísérésének ezt a módját Ferrer Szent Vince (1350- 1419), a valenciai szent és az eretnekségeket prédikáló heves ostorozó Szent Vince vezette be, aki "fehér tunikát viselt és eltakarta az arcát".  

Az este/éjszaka, a sötétben is tartó körmenetek még egy fokkal sejtelmesebbek.

Ezt a hegyes sapkát vagy kartonkúpot arra használják, hogy stilizálják az alakot és fenntartsák a Názáreti csuklya kívánt formáját a nagyheti körmenetek során. Érdekes módon eredete szorosan kapcsolódik a katolikus vallás bűnbánatához. Az inkvizíció idejéből örökölt jelvényt a középkorban a katolikus egyház ezen intézményének bírósága által elítéltekre helyezték, hogy megjelölje őket. Az elkövetett bűntettre vagy a büntetésre utaló alakokkal is megfestették, például a pokol lángjaival.

Pontosan ezt a bűnbánati jelentést kihasználva a sevillai vallásos testvériségek úgy döntöttek, hogy a 17. század körül átveszik körmeneteikre (bár egyes történészek szerint még korábban is használták). Ez a szokás gyorsan elterjedt Spanyolország többi részén is, és végül a nazarénus öltözködés alapvető részévé vált. A csuklya kúp alakja a bűnbánó ég felé való közeledésére utal, az arcra és a mellkasra boruló kendő, a csuklya pedig az arc elrejtésére és a bűnbánó személyazonosságának megőrzésére szolgál. A színeket a testvériségek adják meg, és általában Krisztus vérével és szenvedésével (piros), a gyásszal (fekete) vagy a tisztasággal (fehér) kapcsolatos szimbolikával rendelkeznek. 

Nem is olyan ciki a szandál zoknival.

Míg ez a katolikus hagyományokkal rendelkező országokban gyakori és jól ismert elem, az Egyesült Államokban egy nagyon különös jelenség fordul elő az emberek körében. Bár nem rokonok, a Ku Klux Klan fehér fajgyűlölő csoport a tunikát, a főkötőt és a csuklyát hivatalos öltözékének sajátította ki. Ez vezetett ahhoz, hogy egyes amerikaiak, egyre kevesebben, összekeverik egyes vallási testvériségek fehér köntösét az erőszakos amerikai idegengyűlölő csoport ruházatával. 

Évről évre minden falu büszkén élvezi a Szent Hét szépségét és misztériumát. A falvakban nagycsütörtökön és nagypénteken tartják a körmeneteket, míg a megyeszékhelyeken, nagy városokban egész héten tartják őket, és ezreket vonzanak az ország és a világ minden tájáról.

A város főterén minden körmenetnek át kell haladnia. Itt egy könyvbe be is "jelentkeznek", amit a Cruz de guía végez, hiszen ő ér oda elsőként.

A Ciudad Real-i Szent Hét az egyik legfontosabb esemény, amely vallási és kulturális szempontból minden évben megrendezésre kerül a városban, és amelyet a tavasz első teliholdjának hetében ünnepelnek, ami a kereszténység előtti pogány ünnepeken alapuló ősi hagyományt mutatja. Idén az teszi még különlegesebbé az egész Semana Santa-t, hogy utoljára 3 évvel ezelőtt lehetett megtartani a világjárvány miatt. A kocsik és a rajtuk lévő képek fából készültek, kézzel faragva, ezért nem csak eszmei, hanem anyagi értékük is nagy, védeni, óvni kell azokat. Emiatt fontos, hogy az időjárás megfelelő legyen a körmenetek megtartásához, esőben nem lehet. Minden testvériségnek megvan a saját kocsija, vagyis azt az ahhoz tartozó napon lehet csak kihozni. Ha aznap esik, akkor várniuk kell a következő évig vele. Ezért vannak olyan testvériségek, ahol nem 2, hanem 3 vagy 4 évvel ezelőtt tudták csak megtartani a saját körmenetüket.  

A legtöbb paso egész részletesen és élethűen ábrázolja a jeleneteket. 

A hét virágvasárnaptól a következő vasárnapig, a feltámadás vasárnapjáig tart, minden nap Krisztus szenvedését ábrázoló képek körmenetével, amelyben 24 testvériség vesz részt 34 kocsival (amelyeket szinte kizárólag costalerók visznek), és amelyeken a testvériségek több mint 5000 tagja vesz részt.

Húsvét hétfőn, kedden és szerdán is vannak körmenetek, bár kisebb jelentőségűek, míg nagycsütörtök este és nagypénteken a legfontosabb felvonulásokra kerül sor. Ezek az utolsó vacsorára, Jézus Krisztus rómaiak általi elfogására, szenvedésére (Golgota) és keresztre feszítésére emlékeznek. 

Végül ez az ünnepség húsvétvasárnap vagy feltámadás vasárnapján ér véget, amely sokkal örömtelibb nap, mert Isten Fiának feltámadását és az édesanyjával, Szűz Máriával való újra egyesülését ünnepli. 

Ezekben a körmenetekben a testvéregyházak szimbolikája egy egész világot jelent, saját jelentéssel. A legszembetűnőbbek közé tartoznak a "testvérek" által viselt színek. Hagyományosan a fekete volt a leggyakoribb szín, mind a Dolorosák, mind az őket kísérő bűnbánók esetében. De az idő múlásával a színek amalgámja kibővült, mindegyiknek saját jelentése van. 

A Szűz (Mária) paso-ja mindig gyertyák sokaságával díszitett.

A hagyomány szerint minden színt Jézus életének különböző pillanataihoz társítanak: a keresztáldozat előtt, alatt és után. 1200-ban III. Innocent pápa kodifikálta az egyes színek szimbolikáját. Ezt követően, amint azt El Debate kifejti, V. Pius újra érvényesítette őket. Ezek kezdetben fehér, piros, zöld és lila színűek voltak, amelyekhez később rózsaszín, sárga, arany és kék színűek is csatlakoztak.

A hagyományos fekete és lila. Ezek az ünneplés legjellemzőbb elemei, mind a capirotes, mind a különböző spanyolországi testvériségek nazarénusainak tunikáin. A fekete a gyászt és a gyászt jelképezi, ezért az egyik leggyakoribb nagypénteken. A bíbor a nagyböjtöt, a bűnbánatot és a virrasztást jelképezi.

A fehér tisztasága. A keresztény hagyományban a tisztasághoz, az örömhöz és a fényhez kapcsolódik. Más ünnepekre, például a húsvétra is nagyon jellemző. Általában a feltámadt Krisztus ábrázolására használják, de a pálmavasárnapon, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékeznek, még hangsúlyosabban. Ez a szín a felajánlások jellegzetes színe is.

Vérvörös. A Jézus Krisztus által kiontott vért szimbolizálja, utalva az ő szeretetére. Ezért jellemzően a pasók díszítésére használt szegfűkben is ezt használják.

Kék, zöld és bíbor. A kék a Szeplőtelen Fogantatás színe, és általában különösen a Mária-hitű testvériségekben van jelen. A zöld viszont a reményt szimbolizálja, és a Szűzanya várakozására utal. Végül a bíborvörös tónusok a bíboros rendek számára készültek.