A búvárruha egy másik a sok spanyol találmány közül, amelyet a tenger és az ég közötti távolságok felfedezésére és megtételére használtak. A két spanyol mérnök által a XVII. században feltalált ruha kiemelkedik gyakorlati és tudományos alkalmazásával, mivel lehetővé tette az ember számára, hogy leereszkedjen és a tenger mélyén maradjon.
Az Amerika felfedezését követő tengeri forgalom fellendülése különböző találmányok megjelenéséhez vezetett, különösen az elsüllyedt áruk vagy tárgyak kiemeléséhez. Olyannyira, hogy már a XVI. században, III. Fülöp király jelenlétében a búvárfelszereléseket a Pisuerga folyóban végrehajtott sikeres merüléssel tesztelték.
A XVII. században azonban Diego de Ufano és Pedro de Ledesma fejlesztette ki azt, ami a szoros értelemben vett első búvárruhának tekinthető, bár a XVIII. században Alejandro Durat modellje továbbfejlesztette azt, és a merev búvárruha előfutárának tekinthető.
Kerekesszék
Nem egészen világos, hogy ki volt a kerekesszék feltalálója; de az első, személyszállításra tervezett kerekesszéket II. Fülöp spanyol uralkodó számára készítette egy olyan feltaláló, akinek a nevét nem őrízték meg az utókor számára. Kezdetben "rokkantak székének" nevezték. Később, 1655-ben Stephen Farfler épített magának egy három keréken mozgó önjáró széket.
Az eldobható fecskendő igazi forradalom volt az egészségügyben, ami a nagy spanyol találmányokat illeti, mivel megakadályozta, hogy számos baktérium elterjedjen a betegek között.
A folyadékok befecskendezésére (vagy vérvételre vérvizsgálathoz) használt műanyag tartály feltalálója Manuel Jalón volt, ugyanaz a személy, aki húsz évvel korábban forradalmasította a háztartási piacot a felmosórongy feltalálásával.
Az eldobható fecskendőt csak az 1980-as évek elején kezdték el forgalmazni, és gyorsan nagyon népszerűvé vált. Napjainkban becslések szerint naponta mintegy húszmilliárd darabot gyártanak világszerte.
A kötélpályát (teleférico) 1887-ben szabadalomként jegyezték be. Feltalálója Leonardo Torres Quevedo volt, aki "egy többhuzalos kötélpályarendszert" fejlesztett ki. Az első tömegközlekedésre alkalmas kötélpályát 1907-ben avatták fel az Ulía-hegyen (San Sebastián). És nem kellett sokáig várni arra, hogy átlépje a határokat. Valójában a Niagara-vízesésnél található példányt ez az 1887-es ihlette. A feltaláló neve ismerős lehet. Ugyanaz, aki a digitális számológépet is kitalálta.
Az asztalifoci (spanyolul: futbolín) első szabadalma 1880-1890-ből származik, Spanyolországból, ahol egy kis modellt készítettek a játékosok összekötött lábaival.
Ezt követően Spanyolországban feltalálták az asztali labdarúgás egy másik típusát, ahol a játékosok lábai szét voltak választva. Az ötlet a galíciai Alejandro Finisterre, Alejandro Campos Ramírez álnéven született, aki a saját maga által elmesélt történetnek köszönhetően vált ismertté, miszerint a spanyol polgárháború idején Madrid egyik bombázása során megsebesült, és a kórházban látta, hogy sok hozzá hasonló sebesült gyermek nem tud például focizni. Így hát kitalálta az asztali foci ötletét, amely más társasjátékokon alapult.
Alejandro megbízta barátját, Francisco Javier Altunát, aki asztalos volt, hogy az ő utasításai alapján készítse el az első asztali focit. Bár a találmányt 1937-ben szabadalmaztatták, Finisterre Franco háborús győzelme miatt franciaországi száműzetésbe kényszerült, a szabadalmi papírokat pedig egy viharban elveszítette, így nem lehet tudni, hogyan nézett ki ez az eredeti terv, milyen volt a formája vagy a méretei. Miután Dél-Amerikába ment száműzetésbe, bevezetett néhány változtatást (például az acélrudakat), és elterjesztette a játékot az egész kontinensen.
Néhány érdekesség:
Tudtad, hogy a helyszíntől függően az asztali focisták nem csak másképp oszlanak el a pályán, hanem a lábuk is lehet nyitott vagy zárt?
Tudtad, hogy az asztali foci labda verseny közben akár 120 km/h sebességet is elérhet? A legtöbbször még a labdát is nehéz észrevenni, hiszen olyan, mint egy elmosódott kép.
Tudtad, hogy a világ legdrágább asztali focija 80 000 eurót ér? Egy 100 kilós műalkotás, Stéphane Cipre francia szobrász hat hónapos munkájának eredménye.
Tudtad, hogy vannak óriási csocsóasztalok? Mindkét oldalukon 22 ember fér el, ami két teljes focicsapatot jelent.
Tudtad, hogy minden asztalnál vagy játéktéren 1 fokos szintkülönbség van a kapu és a középpálya területén, hogy megkönnyítsék a labda mozgását?
Tudtad, hogy az asztali fociban is vannak játékvezetők? Ők határozzák meg a szabálytalanságokat és a büntetéseket a versenyeken.
Tudtad, hogy az adaptált asztali foci segít a bénulások rehabilitációban?
Külön érdekesség ezzel a találmánnyal kapcsolatban a magyar neve, legalábbis az egyik, a „csocsó”. Ahogy a magyarban is, a spanyolban is vannak szavak, melyeknek több jelentése is van. Ennek pl. a legelterjedtebb jelentése „szeméremtest és hüvely”. ráadásul közönséges és durva szóhasználattal élve. Chocho leírva, de kiejtve, mint a magyar asztalifoci.
AHOGY MÁS ORSZÁGOKBAN NEVEZIK
Németország "Tischfußball", Argentína "Metegol", Ausztria "Wuzeln", Bolívia "Canchitas", Brazília "Toto, Pebolim, Pimbolim", Chile "Taca Taca", Franciaország "Baby-foot", Mexikó "Fuchín" ...
Ceruzahegyező
Ez a ceruzákat kiegészítő fontos találmány Ignacio Urresti munkája. Állítólag 1945-ben alkották meg, bár egyes szerzők szerint a valódi alkotó francia származású lehetett. Ami tagadhatatlan, hogy a modern ceruzahegyezőhöz leginkább hasonlító modell valóban Urresti munkája, és az El Casco cég számára tervezték.
Érdekes részlet, hogy ennek a terméknek az ihletője a kávédaráló volt. Az eredeti változat ugyanis 1,39 kilogrammot nyomott, és kézi kurblival működött.
A múzeum birtokában lévő példány az 1950-es évekből származik, és az "El Casco" márkájú.
A nagy feltalálók eme országa még egy olyan, leginkább az irodában használatos találmánnyal is előállt, amely megváltoztatta a világot: a tűzőgéppel. Ezt XVII. Lajos francia király kérésére hozták létre, aki egy baszk feltalálót kért fel arra, hogy miként tudná összefűzni az iratait, hogy rendszerezni tudja azokat. Ez volt a mai tűzőgép előfutára, és bár ma már egy olyan szabadalom, amely mindenki életét megkönnyítette, csak a 20. században (1920-ban) terjedt el határainkon túl.
Űrhajósruha
Az 1935-ben a granadai Emilio Herrera Linares által feltalált öltözet hűtőrendszerrel, mikrofonnal és az ultraibolya sugárzás elkerülésére szolgáló napellenzővel volt ellátva. Ahogy azt el lehet képzelni, ezt a spanyol találmányt használták fel a NASA űrhajósruházatának fejlesztésénél. Herrera Linares kiváló repülőgépész és tudós volt, akinek eredményeit - például a világ első űrruhájának megalkotását - soha nem ismerték el. A svájci Genfben halt meg 88 éves korában. Az "El Ministerio del Tiempo" című spanyol sorozat az űrruhát felidézve állította helyre alakját, az utolsó évad egyik fejezetében. Még egy utolsó érdekesség: tudtad, hogy Herrera Linares segített Juan de la Ciervának a gyroplán feltalálásában?
