Spanyolországban van ugyebár a siesta és a fiesta. Az elsőt napi szinten művelik, már aki a munkajából adódóan megteheti (a tanárok pl. nem, de a boltokban dolgozók igen, mivel kora délután bezárnak 14 és 17 óra között). Én utoljára az óvodában gyakoroltam ezt, de akkor és ott csendes pihenőnek hívták. :-)

A másodikat helyi és országos szinten is gyakorlatilag egész évben űzik. Szinte a legkisebb falunak is van saját szentje vagy helyi ünnepe, fiestája. Így nem nehéz akár minden hétvégén belebotlani egy-egy kisebb vagy akár nemzetközileg is ismert fiestába. Jöjjön belőlük néhány!

A „La Vijanera” egy ősi hagyomány, amelyet január első vasárnapján a kantábriai Silió városában tartják. Ha ez a nap egybeesik az év első napjával, az időpontot a következő vasárnapra helyezik át.

Az ünnep dokumentált eredete 1786-ra nyúlik vissza, amikor az inkvizíció közzétett egy szöveget, amely a maskarákról szólt. Ez a dokumentum a Nemzeti Történeti Levéltárban található. Bár eredete - mint minden álarcosbálé - korábbi, úgy vélik, hogy eredete az ősök ünnepéhez vagy az évszakváltás, a téli napforduló ünneplésének rítusaihoz köthető. Magyarországon a Mohácsi busójárás nagyon hasonló ehhez, vagy fordítva.

Végtelen számú szereplő alkotja ezt a különös ünnepséget, amellyel az új évet köszöntik és elűzik a gonosz szellemeket, amelyek közül mutatok néhányat: 

Mindegyik résztvevőnek meghatározott feladata van, és együtt járják Silió faluját, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. A "Las Coplas" című, az elmúlt évről szóló szatirikus kritika felolvasása után a medvevadászat is a jó győzelmét jelképezi a gonosz felett, és szerencsét hoz az új évre. Egy fesztivál, amelyben minden benne van: szórakozás, babona és kultúra.

“Las Fallas” Valenciában.

Erről talán már sokan hallottak, látták azt akár az Interneten, akár a TV-ben. A valenciai “falla” szó a latin facula szóból származik, ami fáklyát jelent. E kifejezés eredeti jelentése pontosan ez volt: a római őrtornyok tetején elhelyezett fáklyákról volt szó. Az évszázadok során a fogalom továbbfejlődött, és a Szent József napi ünnepségeknek adta a nevét, amelyek közül a Valencia városában tartott különösen híres. 

Az egyik legismertebb eredet történet kétségtelenül az ácsok ősi szokása, akik védőszentjük, Szent József március 19-én ünnepelt ünnepének előestéjén a tél végét ünnepelve műhelyük ajtajánál elégették a régi kacatokat. A megmaradt fával együtt gyertyatartókat helyeztek el, amelyeket egy pálcán tartottak, mint egy kandelábert, az úgynevezett „estayo parot”-ot. 

Egy másik feltevés szerint a fallák eredete egy szatirikus „pelele” (Szalmából vagy rongyokból készült emberi figura, amelyet általában az erkélyeken helyeznek el, vagy amelyet az emberek a karneválok idején magukkal visznek.), amelyet máglyára dobtak. Ez régi európai hagyomány volt, de a 19. századi Valenciában a nagyböjt idején az ablakokba és erkélyekre groteszk „monigot”-okat (rongyból vagy hasonlóból készült nevetséges baba vagy figura) volt szokás akasztani, mivel egy 1740-es „bando” (polgármesteri rendelet) az utcák szűkössége miatt biztonsági okokból megtiltotta a fallákat vagy máglyákat; így az 1784. március 13-i rendelet is: "A fallákat a San José (Szent József) napja előtti éjszakán nem szabad az utcákon meggyújtani, csak a tereken". 1851-ben a valenciai „Corregidor” (A király által egyes fontos városokban szabadon kinevezett polgármester, aki a városi tanács elnöke és különböző kormányzati funkciókat lát el.) rendeletet adott ki, amely megtiltotta bármilyen máglya meggyújtását a hatóság kifejezett engedélye nélkül. 

Bár a 19. században még nem tekintették önálló ünnepnek, hanem inkább a Szent József-ünnepség részeként tartott ünnepségnek, a fallák apránként megszűntek régi kacatok halmazának lenni, és valami sokkal kidolgozottabbá váltak. Egy fából készült emelvényt állítottak fel, amelyen különböző figurákat helyeztek el, valódi ruhákba öltöztetve és kartonpapírból készült maszkokkal díszítve, hogy egy színházi jelenetet szimuláljanak, általában szatirikus tartalommal. Ezt a kezdetleges díszletet március 18-án reggel állították fel, és még aznap este gyújtották fel, ezért nevezték akkoriban a Szent József-estét „falles de la vesprà de sant Josepnek” (Szent József-esték). 

A Fallas fesztivál apránként fontos turisztikai látványossággá vált. 1927-ben érkezett Valenciába az első "fallero-vonat", egy vonat tele madridi turistákkal. A spanyol polgárháború véget vetett a fesztiválnak, de 1937-ben mindkét fél készített néhány propagandisztikus tartalmú fallát. A konfliktus végén a valenciai városi tanács létrehozta a Junta Central Fallera-t, amely 1944-ben kihirdette az első Fallas-szabályzatot. 1945-ben hivatalossá tették a Virágok felajánlását a Virgen de los Desamparadosnak (Az Elhagyott Szűzanya, Valencia védőszentje.) és ettől kezdve a Fallas fesztivál a mai formájában alakult ki.

“La Tomatina” 

Ez az ünnep szintén Valencia megyéből való, és valószínűleg egyszer már mindenki hallott róla. Ez a fesztivál abból áll, hogy a résztvevők paradicsomot dobálnak, ami az egyik leghíresebb fesztivál Spanyolországban. 

Az eredetéhez, egészen 1945-ig kell visszamennünk. Pontosabban az év nyolcadik hónapjának utolsó szerdáján. Ebből az alkalomból néhány fiatal jelen volt a város főterén, hogy megnézze az óriások és nagyfejűek felvonulását, az előbbeikben látott “Las Fallas”. Amikor megunták, úgy döntöttek, hogy utat törnek maguknak a tömegben. 

Az általuk alkalmazott erő kiváltotta egy, a felvonuláson részt vevő férfi haragját, aki mindent összetört, ami az útjába került. Többek között egy zöldségekkel teli állványt is. Ezt követően paradicsomokat kezdtek dobálni egymásra az emberek, olyannyira, hogy a rendőrségnek kellett feloszlatnia ezt a bizonyos csatározást. 

A következő évben a lakosság önkéntes alapon úgy döntött, hogy megismétli az eseményt. Az 1950-es években a "Tomatinát" be is tiltották, és minden alkalommal, amikor megrendezték, a rendfenntartó erők feloszlatták a rendezvényt. Ez azonban nem akadályozta meg a résztvevőket, akiket egyes esetekben letartóztattak. 

1957-ben ezt az ünnepséget törölték, és ez adta az úgynevezett "paradicsomtemetés" kezdetét. Ez egy olyan menetből állt, amelynek során a helyiek egy koporsót vittek, benne egy paradicsommal. A helyzet és a lakosság nyomására a tilalmat feloldották, és a "Tomatinát" ismét gond nélkül megünnepelhették.

“La Fiesta de Santa Marta”. Első olvasásra, hallásra nincs benne semmi extra vagy különös. Magyarul Szent Márta ünnepe. 

Szent Márta csodatévő hagyománya szorosan kapcsolódik Jézus Krisztushoz. Szent Márta Lázár nővére volt, és Krisztus halála után kénytelen volt elhagyni Palesztinát. Csodatettei Marseille városában kezdődtek, amikor újraélesztett egy fuldokló férfit, aki el szeretett volna jutni hozzá. Szent Márta a halálos veszélyben lévők védője. 

Ez a népszerű zarándoklat a világ második legritkább fesztiválja és az egyik legkülönlegesebb esemény, amely világszerte több száz ember érdeklődését kelti fel, és a halálközeli élmények fesztiváljaként vagy „Romería de los Ataúdes” (Koporsók zarándoklata) néven ismert.

Na, ebből az elnevezésből már gyanítható, hogy nem csak egy egyszerű ünnep ez! Mernél-e felvonulni egy koporsóban abban a ruhában, amit a temetésed napján viselnél? Itt ugyanis a főszereplők koporsók... Bennük élő emberekkel! 

A zarándoklat eredete 1700-ra nyúlik vissza, de egyesek szerint már a középkorban is létezett. A hívek, a felajánlottak megköszönik a szentnek, hogy nem halt meg, hogy közbenjárása után még él, amikor láthatták a két világot elválasztó vékony vonalat, és ezért egy napra koporsóba fekszenek, amelyből kiszabadulnak, vagy tüll lepellel és gyertyákkal körmenetben vonulnak velük.

A koporsókban fekvő élő-halottak néha nem tudják visszatartani érzelmeiket, és sírnak vagy imádkoznak, míg a többiek a palenque (tüzijáték rakéták) hangjával keveredő harangok hangja közepette ismétlik a „responso”-kat (A gregorián ének egyik műfaja, amelyet az elhunytért mondanak az imától elkülönítve.): (A"Virgen de Santa Marta, reina de la gloria, todo el que se te ofrece sale con victoria"  és "Virgen de Santa Marta, estrella del norte, te traemos a los que vieron la muerte" („Szent Márta Szűzanya, a dicsőség királynője, mindenki, aki felajánlja magát neked, győztesen kerül ki.” és „Szent Márta Szűzanya, észak csillaga, elhozzuk neked azokat, akik látták a halált.”

Végül egy szintén elég furcsa ünnepet mutatok. Ez az „El "Salto del Colacho". A Colacho a Nicolacho-ból származik, és a szeretetet fejezik ki vele. Latin-Amerikában a Mikulást így (is) nevezik. Ennek az ünnepnek mégsincs semmi köze hozzá, ráadásul júniusban tartják, Castrillo de Murcia, Burgos tartomány egy kis falujában. Az 1621 óta tartó fesztiválon keresztény és pogány elemek keverednek, és a jónak a gonosz felett aratott győzelmét ünneplik. 

Az esemény középpontjában egy különös látványosság áll, amely valószínűleg nem való a finnyás szülők számára. Egy körmenettel kezdődik, amely után egy pásztor megáldja az előző évben született gyermekeket. A gyermekeket párnákon, matracokon helyezik el a virágokkal díszített kis oltárok előtt.

Ekkor kerül a középpontba a „colacho”: egy vörös és sárga ruhába öltözött férfi, aki az ördögöt jelképezi, aki végigfut a falu utcáin Jézus elől menkülve, ostorral ütlegelve az embereket, miközben a közönség gúnyolódva és szidalmazva támad rá. 

Amint eléri azt a területet, ahol a párnákat és a gyermekeket elhelyezték, a colacho átugrik a csecsemők felett. Az ugrás arra szolgál, hogy megszabadítsa a csecsemőket a gonosz szellemektől, olyan gonoszságoktól, amelyeket a colacho az ugrással vesz magához, és védelmet és egészséget hozzon nekik. Az ugrás után egy pap jön és megáldja a matracokon fekvő csecsemőket, és az abban az évben áldozó lányok virágszirmokat szórnak a csecsemőkre. Ezt követően tánccal és borral kezdődik a lakoma. Nem, nem történt még eddig egyszer sem (!) semmilyen baleset, ellentétben a világhírű pamplonai bikafuttatással, ahol minden évben többen is megsérülnek. 

A Szent Grál, az egész kereszténység legkeresettebb ereklyéje Valenciában van. Ez már nem szájhagyomány vagy legenda, az új kutatások 99%-ban alátámasztják, hogy a valenciai katedrálisban található kehely felső kelyhe egy hiteles zsidó áldó kehely Jézus korából. Egy hiteles "Kosh Kidush", amely megfelel a peszách éjszakáján való használat követelményeinek: kóserizálható (tisztítható) anyag és pontos az űrtartalma a zsidó rituálé teljesítéséhez.

A Nagyhét (Semana Santa) során számos, Jézus szenvedésével és halálával kapcsolatos vallási ünnepségre tartanak országszerte. Nagycsütörtökön például a 12 apostol részvételével tartott híres utolsó vacsorára emlékezünk. Ennek az eseménynek a legfontosabb ereklyéje, a Szent Grál pedig ma a keresztények egyik legjobban tisztelt vallási tárgya.

Amit sokan nem tudnak, hogy a kelyhet a valenciai katedrálisban őrzik. És egyre több zarándok utazik Turia fővárosába, hogy megnézze azt a szent edényt, amelyet a világ vezetői a történelem során fáradhatatlanul kerestek.   

A híres Szent Grál, a világ vezetői által a történelem során keresett szent ereklye. Hitler például eget és földet mozgatott, hogy megtalálja azt az edényt, amellyel Jézus megáldotta az utolsó vacsorát. Úgy vélte, hogy birtoklása lehetővé teszi számára a világ uralmát. Még egy különleges SS-alakulatot is létrehozott, amely a Szent Kehely és más ereklyék felkutatására szakosodott. De nem volt szerencséje. A Führer úgy halt meg, hogy nem tudta, hogy a hőn áhított kupa Valenciában van.

Legendája regényeket, értekezéseket, filmeket, műalkotásokat szült... Indiana Jones kezében volt! :-) Még Wagner (Hitler kedvenc zeneszerzője) is a Szent Grál lovagjainak ajánlotta utolsó operáját, a Parsifalt. Érdekes, hogy ez a librettó Spanyolországban játszódik. Wagner bizonyára sejtett valamit a helyszínről.

A Szent Kelyhet évszázadok óta a valenciai katedrális szent kamrájában őrzik! Látványa jó ürügy egy valenciai kirándulásra. Vessünk egy rövid pillantást a különös történetére.

A krónikák szerint 1437-ben érkezett ebbe a templomba. Van egy útvonal is, amely követi azt az utat, amelyet az ereklye egykor a huescai San Juan de la Peña kolostorból a valenciai végső nyughelyéig tett meg. Ez az úgynevezett "Szent Grál útja", egy zarándoklat, amely évről évre egyre több embert vonz.

Az alapvető különbség, amit a Szent Jakab úttal (Camino de Santiago) szemben látni, hogy itt nem egyenes vonal mentén halad. A Szent Grál útja néha cikk-cakkban halad, hogy megálljon azokon a helyeken, ahol a kelyhet 16 évszázadon át elrejtették és/vagy őrizték.

Ez azért van így, mert ami egykor a legtöbb halandó által figyelmen kívül hagyott titok volt, az ma egy kiállított kincs, hogy minden érdeklődő, hívő, áhítatos vagy kíváncsi saját szemével szemlélhesse a keresztény ember számára legszentebb ereklyét: a kelyhet, amelyből Jézus Krisztus ivott az utolsó vacsora napján. És amelyben Arimateai József állítólag összegyűjtötte a keresztre feszített Megváltó vérét.

Általában sorban állnak, hogy megnézhessék ezt az ékszert, amely jelenleg a valenciai katedrális szent termében található úgynevezett "Szent kehely kápolnában" van kiállítva. Egy monumentális alabástrom oltárkép közepén található fülke központi helyét foglalja el. 

A szemlélődés senkit sem hagy hidegen, és a kérdés mindig ugyanaz. Valóban ez a valódi Szent Grál? Honnan tudják, hogy ez az a kehely, amelyet Krisztus a kezében tartott? Hogyan került Valenciába Jeruzsálemből?

Az első létező tanulmány, amely bizonyítja a kehely eredetiségét, 1960-ból származik, Antonio Beltrán régész és professzor munkája. Elemzésében Beltrán kimutatja, hogy a kehely (a mai fogantyúk és díszítések nélkül) megfelel egy eredeti, a neki tulajdonított történelmi korból származó kelyhnek. És számos bizonyítékot hoz fel, amelyek bizonyítják, hogy ezt valóban Jézus Krisztus használta.

Ezek az új felfedezések, amelyek a világ minden tájáról vonzzák a nemzetközi sajtót, arra ösztönözték a Youtubereket és a turisztikai tartalmak alkotóit: Alejandro Martínez Notte és Cristina Monzón, hogy végigjárják ezt az új zarándokutat, amely újrateremti az Utolsó vacsora kelyhének lépéseit. A két úttörő zarándok meghívást kapott, hogy bemutatót tartson a Comunitat Valenciana standján a Fitur 2023-ban (Nemzetközi idegenforgalmi kiállítás és vásár), és elmagyarázta a közönségnek és a jelenlévő nemzetközi sajtónak, hogy mi ez a kulturális útvonal, amely Somportban (Spanyolország és Franciaország határán) kezdődik és Valenciában végződik, az elnéptelenedő vidéki Spanyolország gyönyörű falvain keresztül, amelyek remélik, hogy ez a projekt reménysugár lesz a túlélésükhöz.

Az katedrálisban található kiállító térben azt a korszakot is részletezik, amelyben Krisztus élt, és azt az áhítatot, amely a történelem során mindig is létezett eme ereklye iránt. Például pontosan ismert, hogy a kehely hol haladt át Valenciába vezető útja során, mert az áthaladó falvak templomaiban (amelyeken a Szent Grál útvonala is áthalad) román kori szüzek képei láthatók, akiknek a keze be van takarva, emlékeztetve arra, hogy a kehelyt nem lehetett megérinteni.

A teremben más ereklyék, például a Longinus-lándzsa helyét is áttekintik, amely Krisztus oldalát szúrta át a kereszten, hogy igazolja halálát. Jelenleg Bécsben (Ausztria) van kiállítva, ahová hosszú idő után visszatért, miután Hitler kezében volt, aki talizmánként kezelte. Ezt az egyet meg is szerezte.

Más tanulmányok szerint Jézus igazi kelyhe Leónban van, pontosabban a San Isidoro Királyi Kollégiumi Templomban őrzik. "Doña Urraca kelyhe" néven is ismert, mivel ez a királynő volt az, aki a darab értékének megfelelően elrendelte a díszítését. Kétségtelen, hogy az ereklye-"vadászok" a világ minden tájára elutazhatnak, hogy szemügyre vegyék a legszentebb tárgyakat.

  Rómában úgy tűnik, világosabb elképzelésük van. Bár tudományos vizsgálatok még mindig hiányoznak az ereklye hivatalos hitelességének megerősítéséhez (a szén-14 csak akkor alkalmazható, ha van szerves anyag), és a Vatikán részéről sincs hivatalos válasz, I. Ferenc pápa 2014-ben elrendelte a Szent Kehely tiszteletére a jubileumi év megünneplését. 

János Pál pápa egy valenciai útja során szentmisét mutatott be a Szent Kehyellyel. Egy vallási esemény, amelyre a pápai rendelet szerint ötévente kerül sor. 2020-ban és 2021-ben tartották az utolsót, és most a következőre 2025. október 29-ig (a hónap utolsó csütörtökéig) 2026. október 28-ig, a "Szent Kehely jubileumi évének" dátumáig kell várnunk.

"Ha a Szent Jakab útja a vezeklés vagy a bűnbocsánat útja, akkor a Szent Grál útja a Szeretet útja, amely összekapcsolódik az új parancsolattal, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezért utal erre a vezérmotívumra az a köszöntés, amelyet a zarándokok egymásnak adnak, amikor az útvonalon találkoznak. "Béke és szeretet veletek" lenne a köszöntés, a válasz pedig "Fényt az útra".

Nálunk 24 Testvériség vesz részt a Nagyhéten, és tart körmeneteket. Mindet nem tudom bemutatni, ezért csak a 20 legjobbat fogom illusztrálni. :-)

Mindegyik más, de még köztük is vannak, amik jobban megragadtak ezért vagy azért. Ilyen például mindjárt a legelső, ami Domingo de ramos (Virágvasárnap) napján van.  A nagyhét első napja. Leggyakoribb neve: a Küriaké tón baión (gör.), Dominica palmarum (lat.): „a pálmaágak vasárnapja”, Jézus jeruzsálemi bevonulására utal. Ez az a nap, amikor Jézus Krisztus bevonult Jeruzsálembe. A paso-n is ezt látjuk, amint Jézus egy szamár hátán vonul. Ezért a többi körmenettel eltérően nem gyertyákkal, hanem pálmaággal a kezükben vonulnak a résztvevői. 

Ugyanezen a napon, délután (itt annak számít az este 6 óra) még 2 körmentet indul. Az egyik, amikor elfogják, a másik, a "koronázása". Ez utóbbit kíséri a Virgen del Perdón (Megbocsátás Szűzanya), ez az egyetlen kizárólag női "cuadrilla" a városban. Egykorábbi bejegyzésben látható a "salida". Az alábbi képen megfigyelhető, hogy a Szűz felett lévő tetőt 12 "oszlop" tartja. Ezek a 12 apostolt jelképezik, és majd' az összes Szűzanyát ábrázoló paso hasonló építménnyel bír. 

Több körmenet is elmegy, majd áthalad egy rövid, de keskeny utcácskán, ahol a paso-k mellett csak 1-1 sornyi nézelődő fér el a kocsik és az épületek falai mellett. Ebben az utcában van egy a Szeplőtelen Mária otthon, ahol az apácanövendékek és apácák is élnek. Itt az erre az utcára eső bejáratnál megállnak a paso-k, kicsit a kapu felé fordulnak, mintegy tiszteletüket téve beköszönnek a hely lakóinak, akik közül többen ott állnak. Majd, ahogy a videón is látható, a cappella énekelnek egy dalt.

Ciudad Realban hétfőn, azaz Lunes Santo-n (Nagyhétfőn), ami Jézus megkenésének napja Lázár házában, és annak napja, amikor Jézus kiűzi a kereskedőket a jeruzsálemi templomból, nincs körmenet. Ezen a napon este, késő este, azaz 22 órakor elindul egy csak hívőkből álló csendes, minden dísztől mentes menet, hogy végig járják a Vía Crucist (a kereszt útját). A katolikusok körében az egyik legelterjedtebb áhítat vagy ima gyakorlat, és a názáreti Jézus által átélt különböző pillanatokra utal, a letartóztatásától a keresztre feszítéséig, a temetéséig és az azt követő feltámadásáig.

Az utat a passió tizennégy képből álló, úgynevezett stációkból álló sorozat ábrázolja, amelyek megfelelnek azoknak az eseményeknek, amelyeket a katolikus hagyomány szerint Jézus az evangéliumi beszámolók és a hagyomány alapján az emberiség megváltásáért szenvedett el. Keresztek sorozata jelzi azt az utat vagy útvonalat, ahol ez a kegyességi gyakorlat elvégezhető. A menet áthalad a városon, érintve 14 állomást, ahol a hívők megállnak pár percre, az adott állomás egyházi képviselője tolmácsolja nekik pld a Pápa üzenetét, énekelnek, imádkoznak együtt, majd tovább sétálnak a következő állomás felé. 

Ez volt az egyetlen pár óra, amikor nem volt végtelenül kegyes az időjárás, emiatt, megóvandó a menet által hordozott keresztet, azt egy fóliával letakarva védték az esőtől.

Másnap van Martes Santo (azaz Nagykedd), amikoris Jézus előre jelzi tanítványainak Júdás árulását és Szent Péter tagadását. Az egyik, ezen a napon körmenetet tartó testvériség a Medinaceli. 2 paso-val vonulnak. Az elsőben a gyermek Krisztus a Passió szimbólumaival, a másodikban a fogságban lévő Krisztus, a híres medinaceli Krisztus reprodukciója. Krisztus a fogságban, egyedül és megbilincselve, amely szenvedésének azt a pillanatát idézi, amikor Pilátus bemutatja őt a népnek.

Fel van öltöztetve, és bár faragott haja van, természetes hajból készült parókát visel, hogy hasonlítson a madridi eredetire, mivel a spanyol fővárosban imádott híres Medinaceli Krisztus másolatáról van szó. 180 cm magas, fenyőből van faragva, arannyal hímzett bíborszínű tunikát és töviskoronát visel aranyozott ezüstből.

A Remény Szűzanyánk Testvérisége (Hermandad de Nuestra Señora de la Esperanza) talán nem meglepő módon a Szűzanya palástja a remény színében, zöldben pompázik; egyszersmind neki van a leghosszabb palástja a Nagyhéten látható Szűzek között.

Ebben a körmenetben jelennek meg először, de később, a hét folyamán még többször láthatóak a mantilla-k (mantilja). Bár pontos eredete ismeretlen, úgy gondolják, hogy a vallás és az éghajlat befolyásolta a mantilla születését. A hideg tél és a magas nyári hőmérséklet miatt a nők kénytelenek voltak eltakarni a fejüket. Erős vallási meggyőződésük és a templomokba való belépéskor tanúsított tisztelet arra ösztönözte őket, hogy fátylat viseljenek, hogy eltakarják a halántékukat. Bár pontos eredete ismeretlen, úgy gondolják, hogy a vallás és az éghajlat befolyásolta a mantilla születését. A hideg tél és a magas nyári hőmérséklet miatt a nők kénytelenek voltak eltakarni a fejüket. Erős vallási meggyőződésük és a templomokba való belépéskor tanúsított tisztelet arra ösztönözte őket, hogy fátylat viseljenek, hogy eltakarják a halántékukat.

Ennek eredményeképpen elsősorban az alsóbb osztályokból származó nők viselték. II. Erzsébet királynő volt az, aki ezt a ruhadarabot a 19. században a nemesi osztályok megkülönböztetésének jelképévé tette. Az uralkodó szerette a tiarákat és a fejdíszeket, ezért az udvarhölgyek körében népszerűvé tette őket. Használatuk olyan mélyen gyökerezett, hogy sok spanyol nő ezzel demonstrált Savoyai Amadeo ellen, akinek spanyolországi uralkodása mindössze két évig tartott. A 19. század végén és a 20. század elején azonban a széles körű használata hanyatlásnak indult, és a mantilla kizárólag húsvétkor, a bikaviadalokon és az esküvőkön használt ruhadarab lett.

Az alábbi videón egy újabb különlegesség látható (ahonnan indul a lejátszás kb. 5-6 percig tart, de megéri). Éjjel fél 11 előtt megérkezik a megbilincselt Krisztus a város főterére, ahol várja a reményteli Szűzanyát. Ő a tér másik oldaláról érkezik, majd mindketten egyre közelebb és közelebb mennek a tér közepéhez. A Medinaceli Krisztus és a Reménység Szűzének képeinek képeinek "találkozására" a zsúfolásig megtelt Plaza Mayor közepén kerül sor, amely  ciudarrealeñókkal és látogatókkal van telve, akik a találkozás pillanatában csendben maradnak, hogy aztán harsány tapsban törjenek ki, amikor az első "levantá"-ra került sor, miután a fiú az anyjához került

A keresztény nagyhét első része a nagyszerdai ünnepséggel ér véget. Nagyszerda a nagyböjt utolsó teljes napja, a másnapi húsvéti triduum kezdete előtt. Nagyszerda az a nap, amikor Iskarióti Júdás összeesküszik a Szanhedrinnel, hogy harminc ezüstpénzért elárulja Jézust. Az ezen a napon felvonuló egyik körmenet a megkorbácsolást ábrázolja, de van egy másik körmenet, ami az igazán érdekes és egészen különleges. Hivatalosan ez már a csütörtöki program része, merthogy szerdáról csütörtökre virradó éjszaka, egészen pontosan éjjel 3(!) órakor indul... Ahhoz, hogy ezt élőben tudjam követni, életemben előszőr fordult elő, hogy éjfél után kávét ittam, de megérte! 

Ez az Hermandad del silencio, vagyis A csend/hallgatás testvériségének a felvonulása. A nevükből következik, hogy a többi körmenettel ellentétben, ahol kisebb-nagyobb létszámú zenekar kíséri a menetet, itt ilyen nincs. A teljes csendben az egyetlen zenei kíséret egy dob a Vezérkeresztnél, és még három dob, minden paso-nál egy-egy. Az első a megfeszített Krisztus kisebb méretben, amit a testvériség gyerektagozata visz, a második ugyanez, életnagyságban, és a harmadik egy teljes méretű Fájdalmas Szűz. 

A tunika fekete szövetből vagy stólából, ugyanabból az anyagból készült alacsony csuklyával, hátul csúcsos, derékig érő, elöl lekerekített, mint a ferenceseknél. Ha mindez nem lenn elég ahhoz, hogy az egyik legkülönlegesebb körmenet legyen, jöjjön még egy részlet. A menetben sokan mezítláb vesznek részt, de még többen úgy, hogy a bokájukra vastag és nehéz lánc van rögzítve!

A fenti videó már éjjel 3/4-ed 4-kor(!) készült, és reggel fél 8 körül érkeztek vissza a templomba, ahonnan indultak! Jó 4 órán keresztül haladt a körmenet a város utcáin a videón hallható lánccsörgésektől kísérve az éjszaka leple alatt. Semmi mással össze nem hasonlítható az érzés, amit ennek a felvonulásnak a során tapasztaltam.