Hogy milyen lenne ma a világ a dinamó, golyóstoll, biztonsági gyufa, holográfia, kocsi, porlasztó, számítógép, telefonközpont, transzformátor, villanymotor, Rubik kocka, C-vitamin nélkül, azt nem tudhatjuk, de az biztos, hogy ezek mindennapi életünk olyan korszakalkotó elemei, melyek magyar feltalálók nevéhez fűződnek. E téren egyáltalán nincs szégyenkezni valónk.

Ugyanakkor van számos, szintén ma már a mindennapjaink részét képező, azt befolyásoló, megváltoztató, megkönnyítő találmány, melyek spanyolokhoz köthetőek; és valószínűleg ugyanúgy meglepődnék ezek eredetét hallva, ahogy sok külföldi is, amikor megtudják pl., hogy annak a golyóstollnak az ötlete, amivel épp jegyzetel, egy magyar ember fejéből pattant ki. Kezdjünk is hozzá!

1964-ben egy repülőmérnök, a spanyol légierő tisztje szabadalmaztatott egy olyan eszközt, amellyel a padlót térdelés nélkül lehetett tisztítani.

"Ez a világ legsikeresebb padlótisztítója, amely ma már Spanyolországban is kapható. A RODEX-szel úgy súrolsz, mintha játszanál. Minden sarokba eljut, és nem karcol. Fényes és száraz padlót hagy maga után.” 

Így hirdette több mint fél évszázaddal ezelőtt az ABC (Egy 1903-ban alapított konzervatív spanyol napilap.) Manuel Jalón repülőmérnök, a spanyol légierő tisztjének újszerű találmányát, akinek sikerült forradalmasítania a takarítás világát egy új találmánnyal: a felmosóval. Egyszerűsége ellenére ennek a tárgynak sikerült "talpra állítania" mindazokat, akik kénytelenek voltak letérdelni, hogy a padló csillogóan tiszta maradjon. Mindezt mindössze három egyszerű elemnek köszönhetően: egy botnak, néhány pamut csíknak és egy vödörnek.

A felmosórongy feltalálása azt mutatja, hogy kevés egyszerű találmány segített ennyit az embereknek. Az ókorban a padló felmosása egyet jelentett a térd- és hátfájással, de manapság már más a helyzet. Az a szerencsés ötlet, hogy a felmosórongyhoz egy hosszú nyelet csatoljanak, a történelem egyik legegyszerűbb és legsikeresebb találmányát eredményezte. Jalón Corominas 1958-ban Rodex néven céget alapított találmánya forgalmazására. Innen indult el világszerte, és szó szerint emberek millióinak életminőségét javította. 1989-re több mint 60 millió felmosórongyot adott el világszerte. 

„We all live in a yellow submarine

Yellow submarine, yellow submarine”

A fenti sorok a Beatles egyik slágeréből vannak, és nincs, aki ne ismerné a dalt. Bár ők tették világhírűvé, legalábbis a sárga színűt; az első tengeralattjáró, amelyet építettek, fából készült, és a katalán Narciso Monturiol munkája volt, 1859-ben. Azonban még mindig volt hová fejlődni, és 1888-ban a murciai Isaac Peral ezt meg is tette.

Ezúttal rozsdamentes acélból készült, így sokkal jobban ellenállt a nagyobb mélységeknek. Ez az első tengeralattjáró 77 tonnás volt, két motorral (elektromos, ami forradalmi volt), egy torpedóvetővel és 11 km/h sebességgel (6 csomó a víz alatt).

A találmány katonai célú volt, és 1890-ig volt aktív. Megjelenése után a nagy világhatalmak hasonló modellt akartak építeni.

Az első ilyen tulajdonságokkal rendelkező katonai tengeralattjáró, amelyet "Peral tengeralattjárónak" kereszteltek el, ma Cartagena tengerparti sétányán látható, és a spanyol hadsereg történetének egyik legfontosabb katonai találmányaként tartják számon.

Az a bizonyos Molotov-koktél. Bár sokan úgy gondolják, hogy ez a találmány Kelet-Európából származik, valójában spanyol találmány. A spanyol polgárháború idején hozták létre, és a köztársaságiak használták fegyverként a védekezéshez. Végül egy Finnországban lezajlott forradalom során nevezték el.

Mathias Énard könyvében ez áll: "Az a grandiózus és egzotikus koktél, amelyet Molotovnak hívnak, és amely név nem ismeretlen spanyol feltalálójára, hanem az orosz tábornokra utal, aki plagizálta". A kifejezés keletkezésének időpontja nem kétséges. Az Oxford English Dictionary megerősíti, hogy először 1940-ben, Finnországban használták, az orosz légitámadást és Vjacseszlav Mihajlovics Szkrjabin, alias Molotov miniszterelnök későbbi nyilatkozatait követően, amelyben lélegzetelállító cinizmussal azt állította, hogy a repülőgépei nem támadtak meg senkit, hanem csupán élelmiszert küldtek.

Bár az első mechanikus számológép Blaise Pascal keze alól került ki 1642-ben (akkoriban "pascaline"-nak nevezték, amely fogaskerekek és kerekek használatával működött), egy kantábriai, Leonardo Torres Quevedo volt az, aki továbbfejlesztette. 1893-ban bemutatták a Királyi Egzakt Tudományos Akadémiának, amelynek 1914-ben hivatalosan is bemutatott prototípusa a madridi Complutense Egyetem Építőmérnöki Karán pihen.

Ez a nagy matematikai műveletek elvégzésére alkalmas találmány elő- és utóéletet jelentett a tudományos és mérnöki számítások terén, és az egyik legtekintélyesebb spanyol találmány volt ezen a területen.

A Chupa Chups a világ egyik leghíresebb édessége, emblematikus logója pedig mára a huszadik század grafikatörténetének része.

Ennek az édességnek az eredete az asztúriai Villamayorban található. Alkotója a katalán Enric Bernat a süteménysütés nemes művészetének szentelte magát, akárcsak az apja, és az apjának az apja az apja előtt. Megfordult a fejében, hogy megvásárolja egy kerek édesség szabadalmát, amely nemrégiben került a piacra.

A "Chupa Chups" logó a történelem egyik első piackutatásának eredménye. Az 1950-es évekig Spanyolországban az édességek különböző formájúak és színűek voltak. Sokuk nagy méretű volt, és emiatt egy idő után kényelmetlenné váltak. A szülők utálták az édességeket, mert a gyerekek állandóan beletették és kivették a szájukból, hogy elrejtsék őket, vagy hogy megnézzék a színeket stb.

Enric Bernat 1958-ban arra a következtetésre jutott, hogy a világnak higiénikusabb termékre van szüksége. Vagyis olyan édességre gondolt, amelyet úgy lehet enni, mintha villával ennénk. Így kezdődött a Chupa Chups nyalóka-jelenség, amelyet kezdetben csak hét ízben árultak.

Az első Chupa Chups neve Gol volt. Eredetileg az alkotók elképzelése szerint az édesség kerek formájára utalt a név, amely a labdákra és a futballban lőtt gólokra emlékeztetett. Ennek ellenére nem találták elég vonzónak a nevet, és úgy döntöttek, hogy felbérelnek egy reklámügynökséget, hogy találjanak egy új, kreatív nevet.

A nyertes neve Chupa Chups lett, és hamarosan népszerűvé vált a közönség körében, köszönhetően egy fülbemászó dallamnak:

“Chupa un caramelo, chupa, chupa,… chupa Chups”

Miután megállapodtak a névben, úgy döntöttek, hogy olyan arculatot terveznek, amely megtartja a márka könnyed és vidám stílusát, ugyanakkor univerzális. A Chupa Chups logó megalkotója nem más volt, mint Salvador Dalí.

A Chupa Chups honlapja szerint Dalínak mindössze egy órába telt, hogy megalkossa ezt a dizájnt. Bár úgy tűnhet, hogy Dalí hozzájárulása minimális volt, valójában igen jelentős. Az első újdonság, amit bevezetett, az egyetlen piros szín használata sárga alapon, ami meglehetősen okos húzás volt. Másodszor, ő vezette be a Chupa Chups arculatának egyik legerősebb elemét: a logót körülvevő virágformát. Az utolsó és talán legfontosabb hozzájárulás az volt, hogy a logót a csomagolás tetejére helyezte, így az jobban láthatóvá vált, és a terméknek saját személyiséget adott.

Nem tudni, hogy Salvador Dalí mennyit kapott érte, de a pletykák szerint csillagászati összegről van szó.  A ragyogó és vidám Chupa Chups logót ma már világszerte egyedi ikonként ismerik, de azért is, mert a szürrealista művész készítette. Ma ezt az édességet öt kontinensen, 108 országban árulják, és Spanyolországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Oroszországban és Kínában gyártják.

“Concurs de Castells” Tarragonában, a fordítása “Várak versenye”, ennek ellenére nem arról van szó, hogy a környékbeli várakat feldíszítik és azok versengenek évről-évre. Még csak nem is ugrálóvárak csatájáról beszélünk.

Nem bizony, hanem emberekből „épített” várak, pontosabban tornyok, illetve a csapatok versengenek. A versenyre manapság a páros években október első hetében kerül sor. Több kategória és nehézségi fokozat van. Ha első próbálkozásra nem sikerül megépíteni a tornyot, vagyis ledől, büntetésként levonnak az adott csapat végső pontszámából. 

A "castells" olyan emberi tornyok, amelyeket általában a katalán városokban és falvakban a helyi fesztiválok alkalmával emelnek fel az ezt a szokást fenntartó rajongói csoportok. Hagyományosan a "castell"-eket a falu vagy város Fő terén állítják, építik fel, ahol a városháza épületének fő erkélye található. Egymás után egymás vállára állnak a "gralla" nevű dulzainán (az oboák családjába tartozó spanyol dupla nádhangszer) játszott hagyományos dallam ritmusára. A "castellers" hat, kilenc vagy tíz emelet magas emberi tornyokat alkotnak, amelyeket az egyes emeleteken tartózkodó személyek száma szerint is megkülönböztetnek (általában egytől ötig). 

A "castellák" a 18-19. században születtek Vallsban (Tarragona), és jelenleg a népszerűségük csúcsán vannak, mivel gyakorlatilag egész Katalóniában és a Levante régió egy részében elterjedtek.

A "castelleket" különböző korú emberek csoportjai, úgynevezett "collák" építik. Egy-egy "colla" 75 és 500 fő közötti, "castellers"-nek nevezett személyből áll, akiket ruházatuk, pontosabban ingük színe alapján különböztetnek meg egymástól. A széles szíj, amellyel a hátukat védik, egyben támasztékként is szolgál azoknak, akik felmásznak a torony felsőbb emeleteire. 

A "castellák" egyik legszembetűnőbb jellemzője, hogy mindenféle ember részt vesz az előadásukban, kortól (beleértve a felső emeleteket elfoglaló gyerekeket is), nemtől, társadalmi háttértől vagy akár származástól függetlenül, mivel az utóbbi években a "colles"-okhoz bevándorló hátterű emberek is csatlakoztak. Ebben az értelemben azt mondják, hogy a "colles" jól tükrözi az őket befogadó társadalmat, és olyan értékek iskolája, mint a sokszínűség, a csapatmunka és a közjó keresése.

A "castells" a következő részekre oszlanak: a torony "tronc", amelyet a második szinttől felfelé emelkedő emeletek alkotnak, alul akár öt rendkívül robusztus férfi tartja, amelyeken karcsú fiatal lányok vagy fiúk pihennek. Végül a "pom de dalt", azaz a torony utolsó három emeletéből álló részt fiúk és lányok alkotják. A "pinya", a torony alapját képező emberi konglomerátum kialakításában elvileg a jelenlévők bármelyike részt vehet. A látszat ellenére a "castellák" mindössze 3%-a omlik le, és az utóbbi években a "colles" nagy erőfeszítéseket tett a lezuhanás kockázatának és következményeinek minimalizálása érdekében.

 A tarragonai fiestát, egy nagy stadionban tartják.

 „El Cascamorras”

Ez kétségkívül Spanyolország egyik legviccesebb ünnepe. A Cascamorras egy élénk színekbe öltözött bohóc, aki Guadix városából származik. Minden szeptember 6-án eljön Baza faluba, hogy megpróbálja ellopni a Virgen de la Piedad képét. A falu lakói azonban megállítják, fekete festékkel dobálják meg, és a falu utcáin keresztül üldözik. 

9-én a Cascamorras üres kézzel tér vissza Guadixba, ami felbőszíti a falusiakat, akik ismét megfestik és üldözőbe veszik. Ez a több mint ötszáz éves múltra visszatekintő fesztivál az egyik legszórakoztatóbb, mivel a Cascamorras üldözéséből áll, amely a falvak összes utcáján keresztül zajlik, miközben megpróbálja megszerezni a szüzet anélkül, hogy összepiszkolná magát.

Ez az ősi hagyomány legendás eredetű. Körülbelül 1490-ből származik, és történéseit tekintve hasonlít számos, a vallási képek körüli vitákról szóló legendához. A legenda szerint a visszafoglalás után egy Juan Pedernal nevű guadixi munkás felfedezett egy Szűz Máriát ábrázoló faragványt Bazában, és megpróbálta azt Guadixba vinni, de a helyi hatóságok nem engedték ezt meg neki. Ez vitához vezetett Baza és Guadix között a Szűz Mária-kép miatt, és az akkori hatóságok úgy döntöttek, hogy a képnek Bazában kell maradnia, de Guadixnak is meg tudja tartani az ünnepét.

Érdekesség, hogy festékként "égetett olajat" használnak, és hogy a rítus végeztével olívaolajjal és mosószerrel távolítják el a foltokat.

 „La Fiesta de la Filoxera” (Penedés). Ennek az ünnepnek van némi, kötődése a számomra legkedvesebb budapesti kerülethez. Ezért, mielőtt a spanyol részletekre térnék, visszalépünk a XXII. kerületbe egy kicsit.

Savoyai Jenő, a zentai hős a ráckevei birtok uraként 1739-ben Badenből, Breisgauból svábokat telepített a mai Budafok területére, akik majdnem az egész határt szőlővel ültették be, és csak a szőlőművelésre alkalmatlan, mély fekvésű, part menti területeket hagyták meg legelőnek.

Az 1880-as években tomboló filoxéravész jelentősen megváltoztatta a magyar szőlőtermelést Nagytétényben is. Itt 1881-ben találtak filoxéra által fertőzött szőlőtövet, az évtized végére pedig a szőlőtövek túlnyomó többsége elpusztult. 1892-ben a község 3-4000 amerikai szőlővesszőt vett, amiken nem fogott a betegség, de ezzel sem sikerült újra elterjeszteni a szőlőművelést a településen: az 1873-ban még közel 1000 holdas szőlőtermő terület 1895-re alig tizedére olvadt, ezzel véget ért szőlőtermesztés dominanciája a környéken.

Jelenleg néhány pincét használnak a máshol megtermett szőlőből előállított borok tárolására…és ugyebár a kihagyhatatlan Budafoki Bor- és Pezsgőfesztivál szeptember első hétvégéjén, immár több mint 30 éve!

Na, de vissza a Filoxera ünnephez! A legkülönösebb dolog ezzel a fesztivállal kapcsolatban az, hogy a francia szőlőültetvényeket sújtó pestisjárványból (filoxera) ered.

Sant Sadurní d'Anoiában a szőlőtermesztés a 18. században érte el a csúcspontját az amerikai piac keresletének köszönhetően. 1872-től kezdődően kezdték el gyártani az első palack cava-t (habzóbor). A legnagyobb növekedés 1869 és 1880 között következett be, a francia szőlőültetvényeket sújtó filoxérajárvány miatt. Láttuk, hogy Budafokra ez után érkezett meg a járvány.

1887-ben a pestis San Sadurníba is eljutott, tönkretéve a szőlőültetvényeket és a város gazdaságát. A helyi földbirtokosok egy csoportja azonban, akiket ironikusan "a hét görög bölcsnek" neveztek, a Franciaországban felfedezett módszereket alkalmazták a pestis leküzdésére. Így a település a filoxéra elleni küzdelem fő katalán központjává vált.

A szőlőültetvényeket a pestis ellen immunis amerikai szőlőtőkékkel kezdték újratelepíteni, és apránként nőtt a termelés, mígnem mára San Sadurní lett Spanyolország fő cava-termelője: a Spanyolországban előállított palackok 90%-át ezen a településen állítják elő. A Freixenet név ismerősen csenghet. Na, ez a márka innen származik. 

Ami magát a fesztivált illeti, szeptember 7-én és 8-án tartják, és a városnak a filoxérajárvány felett aratott győzelmére emlékeznek pirotechnikával, tánccal, zenével és felvonulással, amelyen az összes fő figura megjelenik: a filoxéra, a szőlő alakú nagyfejű figurák, a parasztokat jelképező nagyfejűek és a "hét görög bölcset" jelképező 7 óriás. 

Nochevieja en agosto en Berchules, azaz Szilveszter augusztusban Berchules-ben. Erre mondja a művelt magyar, hogy: “Vattafak?!”

Az oké, hogy a déli földtekén tél van, amikor nálunk nyár, és fordítva, de attól még ott is december 31-én van a Szilveszter, nem augusztusban!

Ez a mára már népszerű fesztivál a granadai Bérchules városában 1994. december 31-én bekövetkezett áramszünet miatt alakult ki, ami megakadályozta, hogy a lakosok szilveszterezzenek. Az áramszünet miatt a lakosok nem tudták élőben követni a harangjátékot, és minden egyes harangszóra megenni a hagyományos szőlőt. Ennek a részleteit egy korábbi bejegyzésben olvashattad.

A kimaradás az ünnepségek helyszínéül szolgáló város üzleteit és boltjait is érintette, ami helyrehozhatatlan anyagi károkat okozott. Egyszóval abban az évben nem volt szilveszter a faluban. 

E váratlan helyzet miatt a város lakói közös döntést hoztak arról, hogy augusztus hónapban megtartják ezt az ünnepet, és még ugyanazon a nyáron megünneplik. Köztudott, hogy Spanyolországban sosincs hiány fiesztából, és ha meg kell ismételni a fiesztát, akkor megismétlik.

A választott időpont 1995 augusztusának első hétvégéje volt, és ez a mai napig így van. Az ötlet annyira népszerű volt, hogy a fesztivál tovább nőtt, és ma már évente több mint 10.000 embert vonz, akik a nyári hőségben polvorones-t (andalúz aprósütemény, mely a 16. századra eredeztethető vissza, és sokban hasonlít a magyar hókiflire), szőlőt és liternyi ánizslikőrt fogyasztanak. A szilveszter sokkal élvezetesebb a nyári hőségben, és még inkább, ha a tengerpart közelében vagy egy granadai nyaralóban szállsz meg, ahol van medence és szép panoráma.

A nagy ünnep során az erre a jeles napra jellemző hagyományokat követik: karácsonyi díszek, zene, tánc és öröm mindenütt. Mint bárhol máshol az országban december 31-én, úgy itt ilyenkor vannak karácsonyi bölcsőversenyek a város utcáin, karácsonyi játékok, karácsonyi énekek, az éjféli harangozás és szőlőszemek a főtéren, a Háromkirályok kavalkádja.

....és nem, még mindig nem ért véget a lista. Folyt. köv.  

Spanyolországban korán reggeliznek, ugyanabban az időben, mint más országokban, de délután 2-3 körül ebédelnek és este 9-10 órakor vacsoráznak. A TV főműsorideje 22:00 és 1:00 között van, ami késlelteti a lefekvést.

Európában 13:00 körül esznek, és ritkán fordul elő, hogy este nyolc óra után vacsoráznak. Ez még a szomszédos Portugáliában is így van, igaz ott 1 órával „le vannak maradva” a spanyolokhoz képest.

A különös az, hogy nem a spanyolok különböznek a világ többi részétől, hanem az óráik. Abban a pillanatban, amikor a nap a legmagasabban áll az égen, azaz a napidő szerint délben 12 órakor, a spanyol órák 13:30-at ütnek. Vagyis a napidő szerint nagyjából ugyanakkor étkeznek, mint a többi európai országban.

Az eltérés oka a diktatúra éveire vezethető vissza, amikor Franco hatvan perccel előre állította a nemzeti órákat, hogy összhangba kerüljenek a Németország által a megszállt területeken bevezetett idővel (GMT+1:00). Addig a spanyolok a greenwichi középidő szerint éltek.

1940-ben a második világháborúban semleges álláspontot elfoglaló számos nyugati országot megszállt a hitleri Németország. Ezzel a helyzettel szembesülve Francisco Franco úgy döntött, hogy közeledni fog a német diktátorhoz azzal, hogy Spanyolország szárazföldi részén és a Baleár-szigeteken ugyanazt az időzónát vezeti be, mint a náci Németország által megszállt országokban. Bár nincsenek hivatalos dokumentumok, amelyek bizonyítják, hogy ez a változtatás politikai indíttatású volt, több történész egyetért abban, hogy Franco azért hajtotta végre ezt a változtatást, hogy jobb kapcsolatot ápoljon Hitlerrel.

Vagyis 1942-ig a spanyol órák egy órával elmaradtak az aktuális időhöz képest (GMT+0:00), ami ma Anglia, Portugália és a Kanári-szigetek időszámítása, és ami a földrajzi helyzetéből adódóan megfelel Spanyolországnak, mivel a greenwichi hosszúsági kör, ahogy az alábbi képen is látszik, gyakorlatilag az egész országot nyugatra helyezi.

Az euskera, vagyis a baszk nyelv az egyetlen elszigetelt nyelv Európában. Ez azt jelenti, hogy nincs rokonsági vagy ismert kapcsolata más élő vagy kihalt nyelvekkel, és nem világos, hogy mi a valódi eredete, bár gyanítható, hogy rokonságban állhat a germán nyelvekkel abból az időből, amikor ezek a kultúrák a félszigetre érkeztek.

 A világ legrégebbi étterme 

Az 1725-ben alapított Casa Botín a Guinness Rekordok Könyve szerint a világ legrégebbi étterme, és a legjobb tradicionális konyha egyik mércéje Madridban. 

A Forbes magazin a világ 10 legjobb klasszikus étterme között a harmadik helyet tartotta fenn a Casa Botínnak és két specialitásának, a finom szopós malacnak és a kasztíliai stílusban sült báránynak.

A bárányok és szopós malacok lassan, apránként barnulnak meg a hőségben és a régi, molyhos tölgyfával táplált kemence lassú, ünnepélyes légzésében. Egy kemence, amely az alapítása óta működik a pékmesterek és szakácsok felügyelete alatt, akik egész életüket itt töltötték. 

Spanyolország világelső a szervátültetések és -adományozások terén.

Spanyolország immár 30 egymást követő évben vezető szerepet tölt be a donáció terén, és 2021-ben az EU-ban az adományozások 22%-át, világszerte pedig 5%-át adja, annak ellenére, hogy az európai lakosság 10,6%-át, a világ népességének pedig 0,6%-át teszi ki.

Az Európai Unió esetében Spanyolország mind a szervdonorok (40,8 millió lakosra vetítve), mind az elvégzett szervátültetések (102,4 egymillió lakosra) számát tekintve vezető helyen áll.

Messze lemaradva követi Portugália, ahol egymillió lakosra 29,6 donor jut, és Franciaország, ahol egymillió lakosra 80,8 transzplantáció jut - derül ki a Nemzeti Transzplantációs Szervezet (ONT) által irányított Adományozási és Transzplantációs Világmegfigyelőközpont jelentéséből, amelyről az Egészségügyi Minisztérium sajtóközleményben számolt be.

Spanyolország a világ azon négy országának egyike, amelynek himnuszának nincs szövege. A másik 3: Koszovó, San Marino és Bosznia-Hercegovina. 

Spanyolország himnusza az ország egyik legmeghatározóbb szimbóluma. Ez a dal, az egyik legismertebb, egy XVIII. századi dalból, a "Marcha Granadera"-ból ered. Ez az elem először 1761-ben jelent meg az úgynevezett "Libro de Ordenanza de los toques militares de la Infantería Española" című kiadványban. A nép mély gyökereiből ered, és 1770-ben III. Károly a "Becsület menetének" nyilvánította. 

Fokozatosan népszerűvé vált, és "Marcha Real" (Királyi menet) néven vált ismertté, mivel a királyi család jelenlétében tartott ünnepségeken ezt a témát játszották. 1908-ban Bartolomé Pérez Casas, a Királyi Fegyveres Gárda főzenésze feldolgozta ezt az elemet, amely a mai napig fennmaradt himnusz lett. 

Spanyolországban az emberek soha nem egyeztek meg a himnusz szövegében. Legalábbis soha nem egyhangúlag, mivel többször is volt erre kísérlet. Az elsőt 1870-ben, Prim tábornok által. 

Spanyolország legfőbb tisztviselői pályázatot írtak ki zenészek és költők számára, hogy írjanak szöveget a himnuszhoz. A pályázat azonban sikertelen volt, mivel a benyújtott témák egyikében sem sikerült konszenzusra jutni, így a "Marcha Granadera" nem kapott írott szöveget. 

A legismertebb kísérlet azonban napjainkból származik. A Spanyol Olimpiai Bizottság (COE), új pályázatot hirdetett, hogy írót találjon Spanyolország himnuszának új szövegére. Sőt, már nyertes is akadt. Ciudad Real polgára, Paulino Cubero kapott megbízást egy olyan szöveg megírására, amelyet Plácido Domingo énekelhet, sőt, még el is próbálta. 

A dal szövege így szólt:

 “¡Viva España!

Cantemos todos juntos con distinta voz y un solo corazón

¡Viva España! desde los verdes valles al inmenso mar, un himno de hermandad

Ama a la Patria pues sabe abrazar, bajo su cielo azul, pueblos en libertad

Gloria a los hijos que a la Historia dan justicia y grandeza democracia y paz”

"Éljen Spanyolország!

Énekeljük mindannyian együtt, különböző hangokkal és egy szívvel

¡Viva España! a zöld völgyektől a hatalmas tengerig, a testvériség himnuszát

Szereti a hazát, mert tudja, hogyan kell a kék ég alatt, a szabadságban élő népeket átölelni.

Dicsőség a fiaknak, akik igazságot és nagyságot, demokráciát és békét adnak a történelemnek".

A dalszöveg azonban még a kongresszusig sem jutott el, amelynek feladata volt e körülmény jóváhagyása, és mellesleg a Hivatalos Állami Közlönybe (BOE) való felvétele. Az ok? A vita és a széleskörű kritika, amelyet kiváltott, arra késztette a szervezőket, hogy elvessék az ötletet, és a dalszöveget egy fiókba tették. 

Spanyolországban van a világon az egy főre jutó legtöbb bár és étterem: a Nemzeti Statisztikai Intézet (INE) adatai szerint minden 175 lakosra jut egy, összesen 277 539 gasztronómiai létesítmény. Az éttermi ágazat emellett 1,7 millió embert foglalkoztat, és a bruttó hazai termék (GDP) 4,7%-át adja. 

Az első világháború utolsó hónapjaiban az influenzavírus egy virulens törzse gyorsan terjedt az egész világon, megfertőzve a világ lakosságának egyharmadát, és több tízmillió ember halálát okozva. Az 1918-1919-es, spanyolnátha néven is ismert világjárvány gyorsan terjedt a világon, és mindössze 18 hónap alatt a világ népességének egyharmadát fertőzte meg. A világháborúban részt vevő országok szigorú cenzúrája elrejtette annak súlyosságát, de a jelenlegi tanulmányok 20-50 vagy akár 100 millióra teszik a halálos áldozatok számát. Ha a legmagasabb becslés is helytálló, akkor a világjárvány több embert ölt meg, mint a két világháború együttvéve.

Az 1918-as influenzajárvány betegei a Fort Riley-i amerikai kórházban, ahol az első megbetegedéseket regisztrálták.

A "spanyolnátha" eredetére, kiterjedésére és következményeire vonatkozóan számos hipotézis létezik. Többek között, és egyben az egyik legelterjedtebb átverés, maga a neve. A "spanyolnátha" elnevezés nem onnan származik, hogy Spanyolországban keletkezett vagy ott volt a középpontja, hanem a sajtószabadság miatt más országokhoz képest. A lövészárkok közötti világháború kellős közepén Spanyolország azon kevés országok egyike volt, amelyek beszámoltak a betegségről és annak következményeiről. Európa nem akart az akkor még csak Nagy Háborúként emlegetett borzalom mellett másról is tudósítani.

Az első európai megbetegedések regisztrálása után az influenza átterjedt Spanyolországba.  És annak ellenére, hogy nem az volt az epicentrum, Spanyolország volt az egyik leginkább érintett, 8 millió fertőzött és 300 000 ember halt meg. 

A tudósok úgy vélik, hogy 50 évente van egy influenzajárvány – amelyet meg kell különböztetni a szezonális járványoktól. 1957-ben új járvány tört ki Kelet-Ázsiában, amely az egész világon elterjedt, és 1958 közepéig egy-két millió ember halálát okozta . 1968-ban egy új típusú influenza tört ki Hongkongban, és egy-négy millió áldozatot hozott. Ezek és más epizódok azt mutatják, hogy egy évszázaddal minden világjárvány anyja után túlzsúfolt és összekapcsolt világunkban továbbra is fennáll a veszély. 

Az év felében az ország nagyobb 

A „la Isla de los Faisanes” (Fácánok-szigete) a Bidasoa folyó közepén található, amelynek folyása természetes határként szolgál a Gipuzkoán Irún város és a francia Hendaye város között. Bár méretével, 2000 négyzetméterével nem tűnik ki, a Fácánok-szigetét az a megtiszteltetés éri, hogy a világ legkisebb társasháza. Más szóval ez a legkisebb terület, amely két állam fennhatósága alá tartozik. Így ez az egyedülálló hely februártól augusztusig spanyol, a többi hat hónapban pedig a szomszédos Franciaország fennhatósága alatt áll.

Mielőtt eljutott volna ebbe a sajátos helyzetbe, a Fácánok-szigete már korábban is mutatta egyediségének jeleit, és mivel a határon fekszik, számos történelmi eseménynek, a különböző háborúk során túszok átadásának, sőt házassági egyezményeknek is tanúja lehetett. 

Spanyolország és Franciaország ezen a folyami szigeten írta alá 1659-ben a pireneusi szerződést. A westfáliai béke, amely véget vetett a harmincéves európai háborúnak (1618-1648), nem vetett véget a Franciaország és Spanyolország közötti területi vitáknak. Franciaország elcsatolta Elzász és Lotaringia területeit, lezárva ezzel a Spanyolország itáliai és flamandiai birtokait összekötő átjárót, és a francia-spanyol háború további 11 évig tartott. A háborút lezáró megállapodás megkötéséhez mintegy húsz találkozóra volt szükség. Ezért nevezik ezt a szigetet "a konferencia szigetének" vagy "a diplomaták szigetének" is.

A béke aláírásának emlékére a sziget közepén egy monolit áll. A Spanyolország felé néző oldalon a felirat spanyolul, a Hendaye felé néző oldalon pedig franciául van. 

Egy évvel a pireneusi békeszerződés aláírása után XIV. Lajos és IV. Fülöp ezen a kis szigeten állapodott meg az előbbi házasságáról Spanyolország infánsnőjével, Mária Terézia osztrák hercegnővel. Nem ez volt az első házassági szerződés, amelyet ebben az enklávéban írtak alá. 1615-ben XIII. Lajos francia király és III. Fülöp lánya, Anna osztrák hercegnő spanyol hercegnő itt kötött házasságot. Testvéreik (Bourbon Izabella és a későbbi IV. Fülöp, Mária Terézia apja) szintén itt kötöttek házasságot. Emiatt a vágy miatt, hogy a szigeten "rendezzenek" házasságokat, a szigetet "a hercegnők szigetének" is nevezik.

XIV. Lajos és IV. Fülöp találkozója a Fácánok-szigetén, Jaques Laumosnier olaj, vászon, kiállítva a Musée de Tessé-ben, Le Mans-ban. 

A 19. század közepén a bayonne-i szerződések aláírásával meghúzták a végleges határokat Spanyolország és Franciaország között. Az egyik ilyen találkozón a Bidasoa két partján élő halászok közötti gyakori viták miatt megállapították a Faisanes-sziget "e közös felügyeletét" (a végleges szöveget csak 1901-ben írták alá).
Az átadási ünnepség.

Egy utolsó érdekesség. A szigetecske nevének semmi köze e madarak jelenlétéhez. Különböző történészek szerint a név eredete egy akkori félrefordítás eredménye. A legelterjedtebb változat szerint a római kor óta Pausoa (baszkul Paso) néven ismerték, a franciák Pausansnak fordították, végül pedig Faisans (spanyolul Faisanes) lett belőle.