“Concurs de Castells” Tarragonában, a fordítása “Várak versenye”, ennek ellenére nem arról van szó, hogy a környékbeli várakat feldíszítik és azok versengenek évről-évre. Még csak nem is ugrálóvárak csatájáról beszélünk.

Nem bizony, hanem emberekből „épített” várak, pontosabban tornyok, illetve a csapatok versengenek. A versenyre manapság a páros években október első hetében kerül sor. Több kategória és nehézségi fokozat van. Ha első próbálkozásra nem sikerül megépíteni a tornyot, vagyis ledől, büntetésként levonnak az adott csapat végső pontszámából. 

A "castells" olyan emberi tornyok, amelyeket általában a katalán városokban és falvakban a helyi fesztiválok alkalmával emelnek fel az ezt a szokást fenntartó rajongói csoportok. Hagyományosan a "castell"-eket a falu vagy város Fő terén állítják, építik fel, ahol a városháza épületének fő erkélye található. Egymás után egymás vállára állnak a "gralla" nevű dulzainán (az oboák családjába tartozó spanyol dupla nádhangszer) játszott hagyományos dallam ritmusára. A "castellers" hat, kilenc vagy tíz emelet magas emberi tornyokat alkotnak, amelyeket az egyes emeleteken tartózkodó személyek száma szerint is megkülönböztetnek (általában egytől ötig). 

A "castellák" a 18-19. században születtek Vallsban (Tarragona), és jelenleg a népszerűségük csúcsán vannak, mivel gyakorlatilag egész Katalóniában és a Levante régió egy részében elterjedtek.

A "castelleket" különböző korú emberek csoportjai, úgynevezett "collák" építik. Egy-egy "colla" 75 és 500 fő közötti, "castellers"-nek nevezett személyből áll, akiket ruházatuk, pontosabban ingük színe alapján különböztetnek meg egymástól. A széles szíj, amellyel a hátukat védik, egyben támasztékként is szolgál azoknak, akik felmásznak a torony felsőbb emeleteire. 

A "castellák" egyik legszembetűnőbb jellemzője, hogy mindenféle ember részt vesz az előadásukban, kortól (beleértve a felső emeleteket elfoglaló gyerekeket is), nemtől, társadalmi háttértől vagy akár származástól függetlenül, mivel az utóbbi években a "colles"-okhoz bevándorló hátterű emberek is csatlakoztak. Ebben az értelemben azt mondják, hogy a "colles" jól tükrözi az őket befogadó társadalmat, és olyan értékek iskolája, mint a sokszínűség, a csapatmunka és a közjó keresése.

A "castells" a következő részekre oszlanak: a torony "tronc", amelyet a második szinttől felfelé emelkedő emeletek alkotnak, alul akár öt rendkívül robusztus férfi tartja, amelyeken karcsú fiatal lányok vagy fiúk pihennek. Végül a "pom de dalt", azaz a torony utolsó három emeletéből álló részt fiúk és lányok alkotják. A "pinya", a torony alapját képező emberi konglomerátum kialakításában elvileg a jelenlévők bármelyike részt vehet. A látszat ellenére a "castellák" mindössze 3%-a omlik le, és az utóbbi években a "colles" nagy erőfeszítéseket tett a lezuhanás kockázatának és következményeinek minimalizálása érdekében.

 A tarragonai fiestát, egy nagy stadionban tartják.

 „El Cascamorras”

Ez kétségkívül Spanyolország egyik legviccesebb ünnepe. A Cascamorras egy élénk színekbe öltözött bohóc, aki Guadix városából származik. Minden szeptember 6-án eljön Baza faluba, hogy megpróbálja ellopni a Virgen de la Piedad képét. A falu lakói azonban megállítják, fekete festékkel dobálják meg, és a falu utcáin keresztül üldözik. 

9-én a Cascamorras üres kézzel tér vissza Guadixba, ami felbőszíti a falusiakat, akik ismét megfestik és üldözőbe veszik. Ez a több mint ötszáz éves múltra visszatekintő fesztivál az egyik legszórakoztatóbb, mivel a Cascamorras üldözéséből áll, amely a falvak összes utcáján keresztül zajlik, miközben megpróbálja megszerezni a szüzet anélkül, hogy összepiszkolná magát.

Ez az ősi hagyomány legendás eredetű. Körülbelül 1490-ből származik, és történéseit tekintve hasonlít számos, a vallási képek körüli vitákról szóló legendához. A legenda szerint a visszafoglalás után egy Juan Pedernal nevű guadixi munkás felfedezett egy Szűz Máriát ábrázoló faragványt Bazában, és megpróbálta azt Guadixba vinni, de a helyi hatóságok nem engedték ezt meg neki. Ez vitához vezetett Baza és Guadix között a Szűz Mária-kép miatt, és az akkori hatóságok úgy döntöttek, hogy a képnek Bazában kell maradnia, de Guadixnak is meg tudja tartani az ünnepét.

Érdekesség, hogy festékként "égetett olajat" használnak, és hogy a rítus végeztével olívaolajjal és mosószerrel távolítják el a foltokat.

 „La Fiesta de la Filoxera” (Penedés). Ennek az ünnepnek van némi, kötődése a számomra legkedvesebb budapesti kerülethez. Ezért, mielőtt a spanyol részletekre térnék, visszalépünk a XXII. kerületbe egy kicsit.

Savoyai Jenő, a zentai hős a ráckevei birtok uraként 1739-ben Badenből, Breisgauból svábokat telepített a mai Budafok területére, akik majdnem az egész határt szőlővel ültették be, és csak a szőlőművelésre alkalmatlan, mély fekvésű, part menti területeket hagyták meg legelőnek.

Az 1880-as években tomboló filoxéravész jelentősen megváltoztatta a magyar szőlőtermelést Nagytétényben is. Itt 1881-ben találtak filoxéra által fertőzött szőlőtövet, az évtized végére pedig a szőlőtövek túlnyomó többsége elpusztult. 1892-ben a község 3-4000 amerikai szőlővesszőt vett, amiken nem fogott a betegség, de ezzel sem sikerült újra elterjeszteni a szőlőművelést a településen: az 1873-ban még közel 1000 holdas szőlőtermő terület 1895-re alig tizedére olvadt, ezzel véget ért szőlőtermesztés dominanciája a környéken.

Jelenleg néhány pincét használnak a máshol megtermett szőlőből előállított borok tárolására…és ugyebár a kihagyhatatlan Budafoki Bor- és Pezsgőfesztivál szeptember első hétvégéjén, immár több mint 30 éve!

Na, de vissza a Filoxera ünnephez! A legkülönösebb dolog ezzel a fesztivállal kapcsolatban az, hogy a francia szőlőültetvényeket sújtó pestisjárványból (filoxera) ered.

Sant Sadurní d'Anoiában a szőlőtermesztés a 18. században érte el a csúcspontját az amerikai piac keresletének köszönhetően. 1872-től kezdődően kezdték el gyártani az első palack cava-t (habzóbor). A legnagyobb növekedés 1869 és 1880 között következett be, a francia szőlőültetvényeket sújtó filoxérajárvány miatt. Láttuk, hogy Budafokra ez után érkezett meg a járvány.

1887-ben a pestis San Sadurníba is eljutott, tönkretéve a szőlőültetvényeket és a város gazdaságát. A helyi földbirtokosok egy csoportja azonban, akiket ironikusan "a hét görög bölcsnek" neveztek, a Franciaországban felfedezett módszereket alkalmazták a pestis leküzdésére. Így a település a filoxéra elleni küzdelem fő katalán központjává vált.

A szőlőültetvényeket a pestis ellen immunis amerikai szőlőtőkékkel kezdték újratelepíteni, és apránként nőtt a termelés, mígnem mára San Sadurní lett Spanyolország fő cava-termelője: a Spanyolországban előállított palackok 90%-át ezen a településen állítják elő. A Freixenet név ismerősen csenghet. Na, ez a márka innen származik. 

Ami magát a fesztivált illeti, szeptember 7-én és 8-án tartják, és a városnak a filoxérajárvány felett aratott győzelmére emlékeznek pirotechnikával, tánccal, zenével és felvonulással, amelyen az összes fő figura megjelenik: a filoxéra, a szőlő alakú nagyfejű figurák, a parasztokat jelképező nagyfejűek és a "hét görög bölcset" jelképező 7 óriás. 

Nochevieja en agosto en Berchules, azaz Szilveszter augusztusban Berchules-ben. Erre mondja a művelt magyar, hogy: “Vattafak?!”

Az oké, hogy a déli földtekén tél van, amikor nálunk nyár, és fordítva, de attól még ott is december 31-én van a Szilveszter, nem augusztusban!

Ez a mára már népszerű fesztivál a granadai Bérchules városában 1994. december 31-én bekövetkezett áramszünet miatt alakult ki, ami megakadályozta, hogy a lakosok szilveszterezzenek. Az áramszünet miatt a lakosok nem tudták élőben követni a harangjátékot, és minden egyes harangszóra megenni a hagyományos szőlőt. Ennek a részleteit egy korábbi bejegyzésben olvashattad.

A kimaradás az ünnepségek helyszínéül szolgáló város üzleteit és boltjait is érintette, ami helyrehozhatatlan anyagi károkat okozott. Egyszóval abban az évben nem volt szilveszter a faluban. 

E váratlan helyzet miatt a város lakói közös döntést hoztak arról, hogy augusztus hónapban megtartják ezt az ünnepet, és még ugyanazon a nyáron megünneplik. Köztudott, hogy Spanyolországban sosincs hiány fiesztából, és ha meg kell ismételni a fiesztát, akkor megismétlik.

A választott időpont 1995 augusztusának első hétvégéje volt, és ez a mai napig így van. Az ötlet annyira népszerű volt, hogy a fesztivál tovább nőtt, és ma már évente több mint 10.000 embert vonz, akik a nyári hőségben polvorones-t (andalúz aprósütemény, mely a 16. századra eredeztethető vissza, és sokban hasonlít a magyar hókiflire), szőlőt és liternyi ánizslikőrt fogyasztanak. A szilveszter sokkal élvezetesebb a nyári hőségben, és még inkább, ha a tengerpart közelében vagy egy granadai nyaralóban szállsz meg, ahol van medence és szép panoráma.

A nagy ünnep során az erre a jeles napra jellemző hagyományokat követik: karácsonyi díszek, zene, tánc és öröm mindenütt. Mint bárhol máshol az országban december 31-én, úgy itt ilyenkor vannak karácsonyi bölcsőversenyek a város utcáin, karácsonyi játékok, karácsonyi énekek, az éjféli harangozás és szőlőszemek a főtéren, a Háromkirályok kavalkádja.

....és nem, még mindig nem ért véget a lista. Folyt. köv.