A spanyol karácsonyi (édes)gasztronómia része egyrészt a turrón, másrészt a Roscón de Reyes.

Így több mint egy évig eltartható, persze csak akkor, ha nem kerül hozzám! 

December elejétől kezdik árulni a boltokban, és január első hete után el is tűnnek, hogy 11 hónap múlva visszatérjenek mindenki legnagyobb örömére. Bár a reptereken lehet kapni egész évben, hogy bárki tudjon szó szerint egy darab Spanyolországot magával vinni. Meg persze turisták által látogatott városokban vannak kézműves turrón boltok, amik egész évben árulják ezt a fajta édességet.

A másik, általam is nagyon kedvelt karácsonyi édesség a Roscón de Reyes (királyok turbánja talán a fordítása). Ne ezt tényleg csak a karácsonyi szezonban lehet kapni! 

A közhiedelemmel ellentétben a Roscón nem vallási hagyományból származik. Az egész az i.e. II. évszázadra nyúlik vissza, amikor a rómaiak a "Las Saturnales"-t ünnepelték, egy pogány ünnepet, amely Szaturnusz, az aratás istenének imádatából állt. Az ókori Róma minden polgára megünnepelte az év legsötétebb időszakának végét, hogy az év egyik legvilágosabb időszakát köszöntse. Ez idő tájt kezdtek el egy olyan desszertet készíteni, amelyet a családdal és a barátokkal osztottak meg, és amely egy mézzel készített kerek süteményből állt, amelybe aszalt gyümölcsöket, például datolyát és fügét tettek.

Száz évvel később a ma is ismert babot adták hozzá ehhez a süteményhez, bár akkoriban a termékenységet és a jólétet szimbolizálta. A maiaktól eltérően, aki megtalálta a lóbabot, annak szerencsét és egy évnyi jólétet jósoltak. 
A régi Római Birodalom megszűnése után a kereszténység elterjedése az európai kontinens számos részén azt jelentette, hogy számos szokás, köztük ez is, eltűnt.

A süteményt lóbabbal sütő hagyomány azonban V. Fülöp spanyol király és XV. Lajos francia király idején jelent meg újra, akik a receptet új szokásokhoz, például az aranypénzek bevezetéséhez igazították. Aki megtalálta őket, az nyerte a díjat, és a rómaiakkal ellentétben, aki megtalálta a babot, arra egy évnyi balszerencse várt rá.

Mexikóban és Guatemalában a Megváltó születése van jelképesen ábrázolva a „rosca de reyes"-el. Jézus Krisztusra utaló babát helyeznek el benne, jelképezve, hogy a gyermeket el kellett rejteni és meg kellett védeni Heródes mészárlásától. A roscát nem önmagában fogyasztják, hanem egy erre a célra szervezett összejövetelen, amelynek alapja a forró csokoládéval kísért rosca fogyasztása. Ennek során minden vendég levágja a saját szeletét, és az a személy, aki megtalálja a babát, vállalja, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony napján (február 2-án) ünnepséget rendez és tamalét készít a jelenlévőknek, amikor ugyanez a csoport újra összejön.

A karácsonyi menü egyrészt régiónként is eltérő, másrészt családonként is; erről külön posztok szólhatnának! Nyugi, nem fognak.