Ahogy a Karácsonynak megvan a saját édessége, úgy a Húsvét sem maradhat anélkül. Torrijas (ejtsd: torrihas), torrijas és még több torrijas. Húsvétkor ritkán fordul elő, hogy ne látnánk őket a pékségek kirakatában, desszertként bármelyik étterem étlapján, vagy házilag készítve.

Ilyenkor a boltok polcain megtalálható az őrölt fahéj extra nagy kiszerelésben , igaz csak pár napig, mert gyorsan elkapkodják, és aki nem siet, az lemarad, mint Újév előtt a lencséről. Az év többi részében a klasszikus méretben, azaz 60 grammos kiszerelésben kapható, ilyenkor azonban megjelenik a jóval nagyobb, 180 grammos is. Magyarországon a 20 grammos a megszokott. Pár nap elteltével még a kisebb sincs a boltokban. A torrijas lelke ugyanis a fahéj. 

A 180 grammos, "Torrjias edition", mellette egy szem madula. :-)

Ezeket a szikkadt kenyérből, tojásból, cukorból, tejből és borból készült édességeket az 1600-as években kezdték el készíteni, hogy a vajúdó nőket a szülés alatt tehermentesítsék, és segítsék a szülés utáni felépülésüket. Eredetileg a torrijá-t kis kenyérszeletekből készítették, és egy pohár borral tálalták.

De hogyan lett belőlük böjti és húsvéti édesség? Nem tudni pontosan, hogyan vált a torrija az évnek ebben az időszakában tipikus desszertjévé, de az biztos, hogy laktató és kalóriadús, energiát adó ételként kezdték el a nagyböjt idején fogyasztani, hogy ezzel kompenzálják a bizonyos ételektől való tartózkodás időszakát.

A torriják a nehéz időkhöz és a gazdasági nehézségekhez kapcsolódnak, amikor egy olcsó és megfizethető elem, például a maradék kenyér lehetővé tette, hogy időnként egy-egy édességet fogyasszunk anélkül, hogy túl sokat költöttünk volna. A torrija elkészítéséhez ideális, ha a kenyér kissé szikkadt, két-három napos, és édes borral készül, mivel a néphagyomány szerint a torrija Krisztus testét és vérét jelképezi.

De nem csak Spanyolországban esznek torriját, más európai országoknak is megvan a maguk változata a hagyományos torrijának. Franciaországban az ő változatukat pain perdu-nak, azaz elveszett kenyérnek hívják. Nagy-Britanniában és Németországban valami hasonló a nevük, szegény Windsor lovagjai, illetve Arme Ritter. A portugálok rabanadas néven ismerik, bár ez inkább egy tipikus karácsonyi édesség. Az amerikaiak french toastnak, a svájciak fotzelschnittennek, az osztrákok pofesennek, a magyarok bundás kenyérnek, a hollandok wentelteejfe-nek hívják.

Húsvéti fogyasztása annak tudható be, hogy fel kellett használni a megmaradt kenyeret, amelyet a húsmentes időszakban kevesebbet fogyasztottak, bár a családok ugyanannyi kenyeret készítettek.

Mások úgy gondolják, hogy vallási vonatkozásai vannak, mivel a nagyböjt idején (böjt és bűnbánat napjai Jézus Krisztus 40 napos sivatagi böjtjének emlékére) olyan ételeket kellett találni, amelyekkel a gyomor jóllakhat anélkül, hogy a hitet megsértené. Az apácák az önmegtartóztatás napjaiban szikkadt kenyeret használtak, mézbe és tejbe mártogatva a történelmi adatok szerint.

Más országokban a bundáskenyeret akár naponta is fogyasztják. Az Egyesült Államokban ez egy tipikus reggeli étel, és minden november 28-án ünneplik a nemzeti bundáskenyér napját.

Torrijas recept

Ha tejjel készítjük, melegítsük fel a tejet a cukorral és a fahéjjal egy lábasban, ízlés szerint lehet bele tenni reszelt narancs- vagy citromhéjat. Mielőtt felforrna, levesszük, kicsit hűlni hagyjuk, és a tálban elhelyezett kenyérszeletekre öntjük. Hagyjuk a kenyeret néhány percig ázni. Ezután tojásba mártjuk, és bő, forró olajban kisütjük. Amikor aranybarnára sült, lecsepegtetjük, és egy tálba tesszük, ahol megszórjuk fahéjas cukorral.

Készülhetnek egynapos kenyérből vagy egy speciálisan erre a célra készített kenyérből is, ami – gyártótól függően - tartalmaz némi citromot és fahéjat.

Újabban vegetáriánus változatokat is kifejlesztettek, amelyekben a tehéntejet szójatejjel, a tojást pedig csicseriborsó-, szója- vagy más hüvelyes lisztekkel helyettesítik.

Idén mi kipróbáltuk vega vanílía fagylalttal (zabtejjel)...wow!