Itt a Szenteste a Nochebuena (ez nagyjából ugyanazt jelenti), a Szilveszter estéje pedig a Nochevieja (ez szó szerint öreg este, vagyis logikus, mivel a legutolsó, mondhatni a legöregebb este, legalábbis, ha január 1-hez viszonyítjuk). Ez utóbbi is tartogat meglepetéseket egy magyar embernek. A legkülönösebb szokásuk a szőlőevés éjfélkor. Ezt kicsit ízlelgessük! Szőlő Szilveszterkor?! Jó, pár éve már nálunk is kapni szinte mindent, szinte egész évben, nem csak akkor, amikor a mi éghajlatunkon megterem. 

Emlékszem, a 80-as években egy évben egyszer ettünk banánt vagy narancsot, mégpedig decemberben. Vagy a Télapó hozott 1(!) darab narancsot a szokásos édességek mellé, vagy karácsonykor jutott pár darab az ünnepi asztalra, akárcsak a banánból. Aztán a rendszerváltással, idővel ez is megváltozott, és ma már banánt egész évben kapni, de narancsot is többet kapni, mint nem. Nekem sokáig tartott, mire nem a gyerekkori karácsonyok jutottak eszembe a narancs láttán egy boltban; bár az illata ma is azokat az emlékeket hívja elő. 

A banánnal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azt amit Magyarországon kapni, bár árulják itt is, de ők (=a spanyolok) nem nagyon eszik ezt. Spanyolországban minden 4 eladott banánból 1 az általunk megszokott, míg 3 a Kanári-szigeteken termett, úgynevezett plátano.

Volt idő, amikor kiragasztgattam a hűtő ajtajára a banánon lévő kis matricákat, anyu legnagyobb örömére. Ezek Latin-Amerikából érkeztek/érkeznek hozzánk, nem kis út megtétele után.

Kívül és belül a banán és a plátano rokonok. Azonban mind a külső megjelenése, mind az íze, tulajdonságai és tápanyagtartalma nagyon eltérőek. A banán és a plátano megkülönböztetéséhez szinte mind az öt érzékszervet kell használni. A Kanári-szigetekről származónak általában kisebb a hosszúsága, a súlya és az átmérője, valamint íveltebb a formája, és intenzívebb az illata. A plátano magasabb koncentrációban tartalmaz A-, B2-, B6-, C-vitamint és riboflavint, mint a banán. Ezenkívül majdnem kétszer annyi pektint tartalmaz,  amely növeli a jóllakottság érzését. A boltban az ára is kb. a kétszerese szokott lenni.

Na de, térjünk vissza a szőlőhöz! A szerencse 12 szőlőjének hívják ezt a szilveszteri hagyományt, amely abból áll, hogy december 31-én éjfélkor minden óramozdulattal elfogyasztanak egy szőlőszemet az újév köszöntésére. 

Az egyik elmélet szerint 1909 decemberében néhány bortermelő népszerűsítette ezt a szokást, hogy nagyobb mennyiségű, kiváló termésből származó szőlőt jobban eladják.

A másik (nekem ez jobban tetszik)  elmélet azt mondja, hogy a madridi polgármester 1882 decemberében hozott egy városi rendeletet, mely szerint, 1 duro (öt peseta) díjat rótt ki mindazokra, akik el akartak utazni vidékre Szilveszterre és a Három Bölcs ünnepére; ami már akkor is féktelen bulizást jelentett. Ez, valamint a gazdag családok szokása, hogy szilveszteri vacsorán szőlőt és pezsgőt fogyasztanak, arra késztette a madridiak egy csoportját, hogy ironizálva a polgári szokást, kimentek a madridi Deák térre/Blahára, a Puerta del Solra, hogy a harangjáték hangjára szőlőt egyenek.

A hagyomány szerint úgy tartják, hogy aki harangszóra eszi meg a tizenkét szőlőszemet, annak sikeres éve lesz. Egyes kereskedőházak jó üzleti lehetőséget láttak ebben a hagyományban, és a 2000-es évek elején elkezdték forgalmazni a tizenkét szem hámozott és mag nélküli szőlőt tartalmazó egyedi konzerveket. Az alábbi képen hámozott(!) és persze magnélküli szemeket tartalmazó doboz van. Az eszem megáll! Ok, a magnélküliség praktikus dolog, főleg, ha kapkodva tolod magadba pár másodperc alatt, ráadásul ezek nagy szemű szőlők. Na de az, hogy külön, kiporciózva árulni?! Egyébként muris dolog, főleg, ahogy figyeled a többieket a társaságban, miközben te magad is koncentrálsz arra, hogy minden ütésre a szádba tegyél egy szemet. Egyszer próbáld ki otthon, nem is annyira könnyű; meg is kell enni mindet! :-)